Közösségi élmények és a munka öröme: értékteremtés és tanulás a magyar hagyományok nyomán
A Kallósban 2024. október 24-én megtartott szüreti bál nemcsak egy vidám, őszi esemény volt, hanem a hagyományápolás és a közösségi munka erejét is megmutatta. A gyerekek közös munkával gyűjtötték a szőlőt (ahogyan a népdalban is: „Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz” – vagyis nem ők szedték, de nekik kellett összegyűjteni, amíg „aludt a csősz”), majd a préselés után megízlelhették a frissen készült mustot.
Az ünnep ezt követően táncházzal és csapatjátékokkal folytatódott, ahol együtt táncolhattak és a játék során összedolgozhattak, így tapasztalva meg a közösség örömét és a hagyományok élményét.
Társadalmi szempontból ezek a tapasztalatok különösen hasznosak azoknak a gyerekeknek, akik gyakran nem rendelkeznek megfelelő szociális és anyagi háttérrel, és így fennáll annak a veszélye, hogy felnőttként kiesnek a munkaerőpiacról vagy a társadalom perifériájára szorulnak. Itt azonban közvetlenül megtapasztalhatják az értékteremtés örömét, fejlődhetnek az együttműködési készségeik, és erősödik a felelősségérzetük.
Azok a gyerekek, akik olyan családi háttérrel rendelkeznek, ahol gyakoriak az anyagi nehézségek, itt láthatják, hogy nem szükséges sok pénz ahhoz, hogy értéket teremtsenek; elég a közös munka és a humán erő. Az ilyen élmények erősítik önbizalmukat és társadalmi felelősségérzetüket, így hozzájárulnak ahhoz, hogy magabiztos, felelős és hasznos tagjai lehessenek a közösségnek, akik megértik a közös munka és a hagyományok fontosságát.
Ahogy Benedek Elek mondta:
„Aki az emberi közösség hasznos tagja akar lenni, annak először meg kell tanulnia megbecsülni a mások munkáját.”
