2017. szeptember elsején érkeztem meg Segesvárra a Petőfi Program új ösztöndíjasaként. A „röpke” tizenegy órás út alatt izgatottan gondolkoztam azon, hogy mi lesz Segesváron a dolgom, kikkel fogok együtt dolgozni, miket fogok csinálni, és hogyan tudok segíteni az itteni magyar közösségnek. Megérkezésem után kezdeti feladataim közé tartozott a vár körbejárása, valamint a Kikerics Néptáncegyüttes megismerése, melynek vezetője László Imola, koreográfusai, oktatói Varró Huba, Bugnár Zsolt és Kovács Melinda. Mivel az együttessel fogok több időt tölteni az ittlétem során, ezért a közös kirándulások, és programok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy még jobban összekovácsolódjunk a csapattal. Legutóbbi közös kirándulásuk alkalmával - szeptember 22-24 között - a Székelyudvarhelyen megrendezésre kerülő erdélyi táncháztalálkozóra látogattunk, ami egyúttal az erdélyi táncházmozgalom negyvenedik évfordulóját ünnepelte.
Megérkezésünk után, a pénteki nap folyamán a találkozón résztvevő táncegyüttesekkel és a népzenészekkel együtt, több irányból közelítettük meg az ún. "Patkó" teret, ahol egy közös éneklés, táncolás, zenélés vette kezdetét. Ezután közösen átsétáltunk a városi Sportcsarnokba, ahol a nyitógála keretein belül több száz zenész és táncos lépett fel. Az esemény nagyon jó alkalmat adott arra, hogy a segesvári táncosok megismerkedhessenek más tánccsoportokkal, vagy találkozzanak már meglévő barátaikkal. Mindemellett a szabad, vagyis a színpadi kereteken kívüli táncolás élményével is gazdagodhattak a táncházakban, hiszen például a péntek esti táncházban az általuk már ismert palatkai, mezőségi táncokat táncolhatták, melyhez a Magyarpalatkai Banda húzta a talpalávalót.
Az erdélyi táncházmozgalom a magyarországihoz hasonló gondolattal indult. Fő célja a népzene hiteles megszólaltatása és a néptánc „levétele a színpadról” - mondta el Könczei Csongor néprajzkutató, a szombati kerekasztal beszélgetés közben, amikor a kolozsvári táncházak történetéről tartott előadást. A téma kiegészült a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi, valamint a marosvásárhelyi táncházak megalakulásának történetével is. A beszélgetések moderátora Pávai István népzenekutató volt, az érdeklődő közönség a táncházmozgalom kezdeteivel kapcsolatos visszaemlékezésekkel, történetmesélésekkel tarkított előadásokat hallgathatott meg. Mindeközben a szabadtéri színpadon a táncegyüttesek fellépései zajlottak, ahol - többek között - a mérai Kalotaszeg Néptáncegyüttes, a gyimesi, moldvai, gyergyói és szatmári hagyományőrzők, a dicsőszentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes, valamint vajdasági, határon túli csoportok is bemutathatták műsoraikat. A színpadi program egy széki össztánccal zárult, melybe igyekezték bevonni a közönséget is, ezzel emlékezve arra, hogy maga a táncházmozgalom is széki táncokkal, a közös táncolással kezdődött meg. A produkciók bemutatkozási lehetőséget biztosítottak a fellépő együttesek számára, azonban a néptánc nem csupán a színpadon, hanem a különféle helyszíneken, a táncházakban folytatódott tovább. A táncolni vágyók váltogathattak a különféle tájegységek táncai között, hiszen míg az egyik teremben „Magyarpalatkán”, úgy a másik helyszínen már „Kalotaszegen” járhatták a táncot. A folkkocsmában a közös zenélés, éneklés és tánc fokozta a találkozó ünnepélyes és jó hangulatát.
A szombati nap a Kikerics Néptáncegyüttes számára az Udvarhely Néptáncműhely Apám tánca című előadásának megtekintésével, majd az azt követő táncházzal zárult.
