A farsang hagyományosan a párválasztás időszaka, korábban házasságkötési és menyegzői szezonnak számított, hiszen az ezt követő nagyböjt alatt tilos volt a lakodalmat tartani.
Mi ezúttal a télűzésre helyeztük a hangsúlyt, és nagy lelkesedéssel búcsúztattuk el ezt az időszakot a Radnótfáji Református Egyházközség legfiatalabbjaival. Erre az alkalomra a vallásórás gyerekek jelmezekbe bújtak és együtt elevenítettük fel a farsangi szokásokat. Ügyességi feladatokban mérhették össze erejüket a résztvevők, és megtaláltuk a leggyorsabb hagyományos farsangi fánkevőt is.
A játékokkal és versenyekkel párhuzamosan zajlott a fánkok, azaz a pánkók készítése, amit a gyülekezet asszonyai sütöttek erre az alkalomra. A helyi nénik igazán ízletes pánkói hamar elfogytak a versenyen. A farsangról nem maradhatott el a busómaszkkészítés sem, ami igazán jó móka volt. Főként természetes alapanyagokat, magvakat, fonalakat, terméseket felhasználva készítettük el saját, télkergető álarcunkat és maskaráink mögé bújva, mindent beleadva, zajjal, csörömpöléssel igyekeztünk elkergetni a telet.
Igaz, a kérdés mégis jogosan merült fel, hogy: „Miért kell elkergetni a telet, ha még hó sincs?”. Mindenesetre néphagyományainknak hódolva, akárcsak a mohácsi busók, mi is remekül éreztük magunkat. Részünkről mindent megtettünk, és izgatottan várjuk munkánk eredményét, a tavaszt.
