A zentai csatának emléket állító Lisieux-i Kis Szent Teréz emléktemplom alapkövét 1997-ben a zentai csata 300. évfordulójának napján tették le. A templom idén a csata 320. évfordulójára készült el, melyet a zentai csata emléknapján, szeptember 11-én szenteltek fel. Az ünnepi szentmisén részt vett Áder János Magyarország köztársasági elnöke és Potápi Árpád János a Nemzetpolitikai Államtitkárság államtitkára is. Az emléktemplom megépítését a Magyar Kormány 110 millió forint támogatással segítette.
A hívek, helyi néptáncosok, iskolások és a Hargita Együttes tagjai gyalogosan, énekszóval kísérték a plébánia zászlaját Isten új házához. Az ünneplők között és őket kísérve vonult fel a hat vajdasági Petőfi ösztöndíjas is.
A templomszentelést mintegy háromezer ember kísérte figyelemmel. A megjelent hívek egy része a Magyar Szent Koronára emlékeztető kupolák alatt vehetett részt a szentmisén, akiknek pedig bent már nem jutott hely, azok az épület tágas udvarában felállított kivetítőkön és az utcáról figyelhették az eseményeket.
Az ünnepi szertartás után a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncbemutatója zárta az ünnepségsorozatot. Az együttes előadásának címe: Táncoljatok – táncosok a táncról.
A 1697. szeptember 11-én zajlott zentai csata a magyar történelem egyik legjelentősebb csatája volt, melynek célja a török hódoltsági területek visszafoglalása és a török haderő megtörése volt. A csatában a szövetséges keresztény sereg – Savoyai Jenő herceg vezetésével – győzelmet aratott az Elmas Mehmed nagyvezír által irányított török hadakon, II. Musztafa szultán seregén, aki személyesen felügyelte a csata menetét.
A zentai csata fordulópont volt nem csak a magyar, hanem az európai történelemben is, ugyanis a Savoyai Jenő vezette magyar, osztrák, és francia csapatok megsemmisítő csapást mértek a török seregre. Ezzel a győzelemmel pedig a törökök végérvényesen kiszorultak a Kárpát medencéből. A megalázó vereség után a szultán visszatért Isztambulba. A hadjárat félbeszakadt, majd 17 hónap múlva, 1699. január 26-án megköttetett a karlóczai béke, ezzel pedig véget ért a törökök 150 éves „vendégeskedése”.
