Így eredezteti a nép hite a doroszlói Szentkutat, melyhez mai napig ezrek vándorolnak el a lelki és testi gyógyulás reményében Kisboldogasszony napján. Az idei évben a Délvidéken szolgálatot teljesítő Petőfi ösztöndíjasok közül többen részt vettek a térség legjelentősebb búcsúján.
Doroszló Árpád-kori település, plébániáját 1313-ban említik először a források. A török idők pusztításai nyomán elnéptelenedett, 1752-ben telepítették újra. 27 vármegyéből érkeztek ekkor ide a lakosok, a legtöbben Tolna megyéből, a falu tájnyelvére ezért a dunántúli dialektus a jellemző. Bár az idők folyamán változott a nemzetiségi arány, még mindig a magyarok adják a település lakóinak többségét.
A falutól délre eső Szentkút azonos azzal a hellyel, amit a középkorban Bajkút néven említenek a források, először 1382-ben, mikor Lajos király a községet az óbudai klarissza apácáknak adományozta. A település és a kút neve jelzi, hogy hely már ebben a korban is gyógyító erejű forrásnak számított, amelyet valószínűleg sokan felkerestek. Bár a török időkben a település elnéptelenedett, a szent kutat a környékbeliek továbbra is látogatták, a lelki gondozást bosnyák ferencesek látták el.
Az újratelepülés után már csak Szentkútként emlegetett helyen az első csodás gyógyulást 1792-ben jegyezték fel, mikor Záblóczki János gombosi lakos álombéli sugallat hatására elzarándokolt a forráshoz, megmosta szemhéjait és visszanyerte látását. A csodás gyógyulás híre futótűzként terjedt el, ezután egyre többen és többen zarándokoltak el ide a testi bajból való felépülés reményében. Máig több mint nyolcvan csodás gyógyulást tartanak számon.
Az idei évben is megtelt a kegyhely környéke, zarándokok érkeztek gyalogosan, kocsikkal és buszokkal, keresztalják (zarándokcsoportok) vagy magányos utazók. Az ez évi zarándoklat témája: Eucharisztia az úton lévő embereknek szóló ajándék volt. A magyar mellett misét tartottak horvát, szlovák és német nyelven is, természetes módon igazodva a térség katolikusainak nemzetiségéhez.
Régebbi beszámolók mindig kiemelten említették a búcsúra igyekvők népviseletének színes forgatagát. Sajnos mára ez erősen megkopott, de a figyelő szem még észrevehetett néhány, ruháját büszkén viselő doroszlói, gombosi, ludasi leányt vagy asszonyt.
A szentmise előtt és után is számos érdekes mozzanat ragadhatta meg az érdeklődők figyelmét. A hímzett, gyakran magyar feliratos lobogókat az asszonyok viszik, míg színes virágkoszorúkkal díszített kereszteket a férfiak. A Szentkút melletti Mária szobrot és környékét virágerdő borítja, a búcsújárók hálaajándéka ez Mária segítségért. A Szent kútnál egyébként is nagy a forgalom. Ki csak iszik belőle néhány kortyot, ki fájós testrészeit meg is mossa benne, különösen a rosszul látók törülgetik szemüket hosszasan. A forrásból kifolyó víz egy kis medencébe csorog, melyben mezítlábas emberek követik egymást sorra, és remélik a fájdalom enyhülését, a gyógyulást. Úgy tartják, csak akkor hatásos, ha a lábfürdő után nem törlik le a vizet, hagyni kell, hogy a Nap sugarai végezzék el a szárítást. Még többen vannak azok, akik haza is visznek belőle. Sorra telnek meg a műanyag vizes palackok, jó ez gyomorfájásra, vihar ellen, de állatok gyógyítására is. A környező fákról számos búcsújáró szakít egy-két leveles ágat, és hazaviszi magával. Egy kucorai asszony szerint -aki édesanyjától hallotta és tanulta- a hársfa ágát mindig „Szűz Mária lábánál kell szedni. A gyermek párnája alá kell tenni, s akkor nem fél az éjszaka.”
Régebben a forrás környékén a gyógynövényeket is összeszedték, mert úgy vélték, annak még nagyobb itt a hatóereje. Most ilyet nem látni. A vásári forgatag a búcsú méreteihez illő, a kegytárgyak árusítói elkülönülnek a világi búcsúfiát árulók sátraitól. A kicsi szobrok, medálok, olvasók és katolikus naptár mellett sokan veszik a gyertyát, hogy egy részét itt meggyújtsák, másik részét hazavigyék, mert Bácskában és Bánátban is úgy tartják, hogy vihar idején doroszlói búcsús gyertyát kell égetni, mert akkor nem csap a házba a villám.
A mise végeztével lassan kiürül a tér. A búcsús „körösztök” lélekben megerősödve a szent kút gyógyító vizével és vásárfiával felpakoltan útra kelnek azzal a fogadalommal, hogy Mária segítségével következő évben újra elzarándokolnak hozzá:
Indulunk Szűzanyánk szent orcához,
A bűnösök kegyes oltalmához.
Ha lettél bűnösök szószólója,
Siess Anyánk, oltalmunkra!
Ó, angyalok ékes királynéja,
Dicső mennyországnak Nagyasszonya,
Mint a kis Bernadett,
Térden állva köszöntünk,
Doroszlói szép Szűz Mária!
Felhasznált irodalom:
Barna Gábor- Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza Szent István Társulat. Budapest, 1994.
Bárth János: Adalékok a jugoszláviai magyarság búcsújáró hagyományainak ismertetéséhez. In: Fejős Zoltán- Küllős Imola (szerk.): Vallásosság és népi kultúra a határainkon túl. A magyarságkutatás könyvtára II. Vallási néprajz 4. 227-245. Budapest, 1990.
Raj Rozália- Nagy István: Bajkúti Szűz Mária, könyörögj érettünk! Római Katolikus Plébániahivatal, Tóthfalu, 1993.
