Kulturális programként elmentünk a közeli Boldogkőváralja falunál álló, a tatárjárás után emelt Boldogkői várba is. A középkori hangulatot fokozta a november eleji ködös, esős, szürke idő, de ez nem szegte kedvünket, sőt inkább hozzáadott a középkori élményhez.
Vizsolyban, is jártunk, ahol megtekintettük a legrégibb, máig fennmaradt (és ma is használt) teljes, magyar nyelvre lefordított Bibliát, amely 2015. januárjában bekerült a hungarikumok közé. A fordítást Károlyi Gáspár és lelkésztársai végezték, a könyv kinyomtatásában pedig Mantskovits Bálint nyomdász segédkezett: 1586-1589-ig fordították, a nyomtatást 1589. márciusában kezdték el. 1590. július 20-ra kb. 700-800 példányt nyomtattak ki. Vizsolyban azonban nemcsak a biblia, hanem maga a román kori református templom is, amely már az 1200-as években is ott állt.
A színes programok után együtt vacsoráztunk a parókián, kicsit ismerkedtünk, közösen énekeltünk, nagyon kellemesen telt az este. Másnap, a vasárnapi istentiszteletet Páll László beregrákosi lelkész és Baksy János pálházi tiszteletes együtt celebrálták. Vendéglátóink az istentisztelet után további programokat tartogattak számunkra: az együtt elköltött ebédet követően Felsőregmecre látogattunk, ahol a mai napig áll egy másik román kori építészeti emlékünk, a 12. században épült református templom.
A hétvége zárásaként Kazinczy Mauzóleumában jártunk Sátoraljaújhely-Széphalmon. Neves nyelvújítónk, költőnk háza helyet itt ma egy számára méltó emlékhelyen, a Kazinczy Emlékkertben álló az Emlékcsarnokban ismerkedhettünk meg életével. A kertben található Kazinczy Ferenc sírja és A Magyar Nyelv Múzeuma is, de ide sajnos már nem tudtunk bemenni, egyrészt a záróra, másrészt a hazautazás miatt.
A két nap során én is közelebb kerülhettem a beregrákosiakhoz és a testvérgyülekezet egyes tagjaihoz, és részese lehettem egy református testvéreket összekötő, határon átívelő kapcsolatokat teremtő, a magyarságot összekovácsoló, szívmelengető és tartalmas hétvégének. Köszönöm a felejthetetlen élményt!
