A március 15-i megemlékezés szinte sorozattá nőtte ki magát a városban. Az ünnep előtti pénteken fogadtunk a Zala megyéből érkezett hagyományőrző és néptánccsoportot, kiknek egy része szintén a közösségi házban kapott szállás. Szombat este ünnepi táncházat tartottunk vajdaszentiványi tánctanítással; a vasárnapi istentisztelet után a radnótfai templomkertben emlékeztünk meg a hősi halottakról. Hétfőn Nagykőrősről érkezett delegáció, kedden pedig egész nap ünnepeltünk: délelőtt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában búcsút intettünk a zalai vendégeknek, majd déltől kezdődött a történelemverseny, ahonnét a gyerekekkel együtt átvonultunk a katolikus templomkertben zajló ünnepélyre és koszorúzásra, majd a nap fénypontját a városi Kultúrházban este 6 órakor kezdődő műsor adta meg, ahol a helyi néptáncosok, színjátszók, énekesek adtak színvonalas forradalmi műsort.
Nagy F. Attila történelemtanár úr invitálására magam is segédkeztem és zsűriként szerepeltem a református Közösségi Házban 12 órakor kezdődő történelmi vetélkedőn, ahova az iskolai tanítás után tanáraikkal együtt érkeztek a gyerekek. A hat csoport plakátokat készített és kis műsort adott elő a névadójuknak választott '48-as személyiségről: Petőfiről, Bemről, Görgeyről, Gábor Áronról, Kossuthról, Vasvári Pálról. A szavalás, forradalmi éneklés, rajzolás nagyon jó csapatkohéziós feladatnak bizonyult, az öt-hat tagú, felsősökből álló kiscsoportok az objektív történelmi feladatlap kitöltése mellett bátran és büszkén mutatták be alkotásaikat, beszéltek a megszemélyesített alak történelmi és nemzeti jelentőségéről, és formázták meg a népi történetmesélés során kialakult idealisztikus képét. Ez a fajta élmény-történelemóra sokuk számára jelentette a játszva tanulást, hiszen alkotóként, ötletadóként és kivitelezőként maguknak kellett felkészülni, kutatni a személyiségekről, illetve megformálni és előadni ezt a közönség számára.
Nézőként és zsűritagként is azt a tanulságot vonhatom le, hogy a gyerekek részéről nagy igény van az ilyen csoportépítő és nemzettudat erősítő megmérettetésekre, ahol egymást erősítve és versengve mutathatják meg tudásukat, tehetségüket, képességeiket. A vetélkedőnek mindenki abszolút győztese volt, a kvíz után együtt énekeltünk forradalmi dalokat, szavaltuk el a Nemzeti dalt. Bizton állíthatom, hogy a kiscsoportok közül azok kerültek ki helyezéssel, akik a legnagyobb tanúbizonyságát adták a forradalminak is nevezhető erényekről: csapatmunka, bátorság, kiállás.
Így kaphatta a Március Idusa történelmi vetélkedő idei első helyezését éppen a Petőfi Sándor Csapat, akik a legbátrabb kiállással, felkészülten és egymásban bízva egyeztek meg abban, hogy: Legyen béke, szabadság, egyetértés!
