A hálás kis közönség újból nagy szeretettel várt bennünket Kiskapuson, az evangélikus templomban. A meghívásnak szívesen tettünk újból eleget.
Egy olyan helyen jártunk, ahol a múlt hagyta örökségét, szellemiségét. Egy templom, a 13. századból. Szászok lakta városka volt egykor, ahol békében élt együtt a szász, és a magyar. Ma már sajnos kevés magyar él, komoly erőfeszítéseket kíván, hogy a magyar közösség összetartson, a gyermekek magyarul beszéljenek, hogy ismerjék magyar kultúrájukat.
"Az itt lakók létszáma 5404 fő, melyből csupán 449 fő magyar. A magyar nyelvű oktatás 2014. őszén megszűnt. Az elmúlt években a magyar osztályokat külön álló épületben, román nyelvű romákkal összezárva helyezték el. Ennek hatására a tehetősebb szülők Medgyesre, Szeben megye egyetlen magyar nyelvű iskolájába, a Báthory István Általános Iskolába viszik el gyermekeiket, mások pedig helyben, a központi román iskolába járatják a gyerekeket." (korábbi cikkemből)
Örömmel vittem el Kodály népdalfeldolgozásait, a magyar népdalokat, Caccini, Cesar Franc, Wolf Péter áriáit.
A koncert után szeretet-vendéglátásban volt részünk, jó volt beszélgetni, gondolatokat megosztani, együtt lenni.
Varga Emese Petőfi Sándor és Ady Endre verseit szavalta el és Tóth Edit kántor kísért orgonán.
Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt,
Úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt.
Múlassunk hát egy vagy két óráig,
Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt.
Végbúcsúnknak hamar vége lészen,
Szegénylegény akármerre mégyen,
Akármerre fordítja kalapját,
Szegénylegény így éli világát.
