A program színességéhez az is nagy mértékben hozzátett, hogy a táncházat egy kerekasztal-beszélgetés előzte meg – Durindó értékelés -, amely a 2017-es Durindón fellépő kórusokat értékelte szakmailag. Maga a “Durindó” a vajdasági magyar népzenei együttesek és szólisták hagyományápoló és hagyományőrző, ifjúsági és felnőtt kategóriájú szemléje. Ezen a szemlén részt vett számos szerémségi kultúregyesület kórusa, illetve muzsikusa. A róluk készült felvételeket megnéztük, majd szakmailag hozzáértő vendégeink segítségével elemeztük, javítottuk. A szemle résztvevői tanácsokat kaptak és kaptunk a jövőre nézve, hogyan, miket érdemes énekelni, ha dalcsokrot állítunk össze.
A beszélgetésben részt vettek a mitrovicai egyesület képviselői, kórustagjai, a maradéki vegyeskórus képviselői, illetve egyesületi elnöke, Berta Géza, továbbá a dobradói kórustagok.
A kerekasztal-beszélgetés szakértői voltak: Németh István, az MTA BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott népzenekutatója, a Durindó értékelés vezetője, Brezovszki Roland, a VMMSZ néptáncos, népzenei mentora és Juhász Gyula, a Juhász zenekar tagja, illetve a VMMI népzenei archivistája. Rajtuk kívül jelen volt Nagy Bence, a maradéki Sarkantyús néptánccsoport oktatója, továbbá Szabó Andrea és Szabó Nóra, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai.
Az értékelés után indult a táncház. Az este folyamán a temerini vonósok szolgáltatták a jó hangulatot. Hegedűn Nagy Bence, brácsán Nagy Gergő, nagybőgőn pedig Darázs Imre muzsikált, illetve a Durindóra érkező vendégünk, Juhász Gyula is a zenész társaság aktív brácsása lett az este folyamán. A felejthetetlen estéhez az is hozzátartozott, hogy táncoktatóink - akik képzett táncpedagógusok - is remek hangulatot varázsoltak. Kiss Zsélykó szatmári táncokat tanított, Szabó Andrea, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa pedig somogyi táncokkal ismertette meg a lelkes közönséget. Az érdeklődők, akik szép számban megjelentek, nem csak a maradékiak voltak, érkeztek Nyékincáról, Satrincáról és Dobradóból is.
Jó érzés látni az érdeklődést, azt, hogy igenis van igény egy igazi magyar táncházra itt, a Szerémségben. Ha ezt összehasonlítjuk a tavalyi évvel, mindenképp pozitív a mérleg nyelve. Tavaly februárban még olyan kérdéseket kaptunk, hogy "Mi az a táncház? Az is bál? Milyen zene szól? Hogyan mulatnak ott?"... és még számos fogalomtisztázó kérdés érkezett a próbákon. Mára már nagyon szépen letisztult a falu lakóiban, hogyan kell elképzelni egy ilyen jellegű mulatságot és örömmel fogadják, ha lehetőség nyílik rá. További büszkeség, hogy Satrincán és Nyékincán is elindultak a néptánc próbák, így az ottani néptáncosok is örömmel fogadták meghívásunkat.
Jó látni, hogy itt, a "végeken", ahol már sokkal kevésbé hallunk magyar szót megcsendülni, a táncházban együtt fújja mindenki a magyar népdalokat. Bízva a sikeres folytatásban, tovább próbálunk hétről-hétre, hogy a következő táncházban is rophassunk egy jót!
