Közel százan gyűltünk össze Bécsben Bessenyei György testőríró, a megújuló magyar irodalom vezéralakjának szobránál március 15-én délután. A szitáló hóesésben Smuk András, az „Europa”- Club elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet vezetője ünnepi beszédében felidézte a ’48-as forradalom eseményeit, és beszélt azok történelemformáló hatásáról. „A magyar történelem legfontosabb fordulópontjai közül az egyik legfontosabb éppen 1848“- hangsúlyozta beszédében Bertényi Iván. Ezt követően a Tarka Barka népdalkör és a Rézsarkantyú citerazenekar Kossuth-nótákat adott elő.
A műsor végén Perényi János bécsi magyar nagykövet, Radda István az 56-os Szabadságharcos Lovagrend Osztrák-Német Nagypriorátusa, a Kerekasztal elnöke és Radda Marika a Club Pannónia elnöke, Paksánszki Szilveszter a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközségi képviselőtestületének elnökhelyettese, Sas László és Szőke Péter az „Europa”- Club vezetőségi tagjai valamint a Komensky iskola kétnyelvű óvodai csoportja helyezte el koszorúját a szobornál.
Ezt követően a bécsi Collegium Hungaricumban telt ház előtt folytatódott az ünnepi műsor. Dr. Smuk András, az „Europa” – Club elnöke köszöntötte Radda Istvánt, a Kerekasztal elnökét valamint az egybegyűlteket, és felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a határon túli honfitársakhoz írt köszöntő levelét. Ezután a Napraforgócskák gyermek tánccsoport előadásában többek között magyarbődi és felcsíki táncokat láthattunk. Őket Mentsik Szilvia, az AMAPED elnöke, az ,,Europa'' - Club alelnöke követte a színpadon, aki elmondta ünnepi beszédét.
„Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő” – mondta Széchenyi. Egy nemzet léphet csak fel egységesen, nemzetté pedig a hazaszeretet és a nyelv kovácsol. Mi, akik itt ünnepelni jöttünk össze szívünkben egyformán szeretjük Magyarországot, szeretjük innen Bécsből vagy bárhonnan a világból, elhisszük, hogy van egy felsőbb erő, amely képes a hazáért forradalomra szólítani, nem nézve hol élünk éppen, mert közös a haza és a nemzet. Egyetlen szóval is mondhatnám még egyszer; hazaszeretet. Ha kérdést intéznénk itt, vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, nagy többségük gondolkodás nélkül fogja rávágni: március 15-e.(…) 1848. március 15-én felemelte szavát a nemzet, s a korhadt rend kártyavárként omlott össze. Ezt az ünnepet tehát minden magyar, minden rendszer, a legkülönbözőbb politikai irányzatok, mozgalmak és pártok, a legkülönbözőbb gondolkodású emberek vallják magukénak. (…) Bárhol is élnek, a magyarok március közepén minden évben újra meg újra feltűzik a nemzetiszínű szalagból készített kokárdát. Büszkén tűzzük fel minden évben a kokárdát a szívünk fölé. (…) Büszkék vagyunk, de nem magunkra, hanem magyarságunkra, hazaszeretetünkre és azokra az őseinkre, akik szembe mertek szállni az elnyomó rendszerrel a reménytelennek tűnő helyzetben…” – mondta el beszédében Mentsik Szilvia.
Az ünnepi műsor a Soproni Petőfi Színház művészeinek verses műsorával folytatódott. Ács Tamás és Papp Attila színművészek elsősorban Petőfi Sándor műveiből válogattak a március 15-i ünnephez kapcsolódóan. Huzella Péter budapesti Kossuth-díjas zeneszerző, gitáros-énekes megzenésített versekkel lépett a színpadra, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, valamint kortárs költők verseiből hallhattunk tőle válogatást, majd táncolt nekünk a Napraforgó Néptáncegyüttes. A megemlékezést - miután közösen elénekeltük a magyar himnuszt - dr. Molnár Mária a Collegium Hungaricum igazgatónőjének beszédje zárta.
