E sorokat Borcsa Mihály egykori bácsfalusi lelkész, Kossuth-futár írta az 1848-as véres karácsony 51 csángó áldozatainak emlékoszlopának felállításakor. A barcasági magyarság minden jelentősebb megmozdulását versbe öntötte, de soha nem feledkezett meg hétfalusi csángó népéről sem. Nem véletlen a vers folytatása sem:
„Hejh szegény csángó nép! A hány kősziklád van,
Mind dicső emlékek érdemid sorában.
Ismeretlen világ valál sokak előtt,
De ma ragyogóbb kor derül fejed fölött.
Szorgalmad, erkölcsöd, hű hazafiságod
„Hétfalu” nevére dicső fényt árasztott.
Veled isten karja, csak bátran előre,
Légy e kies tájon édes hazád őre!”
(Bácsfalu, 1889. nov. 5.)
A két versszak a március 15-i ünnepségek kezdősorait is jelentették egyben, hiszen ahogy ez már évtizedek óta hagyomány, először Alsótömösön, a Magyarvár ormán elhelyezett emlékműnél, majd Hosszúfalu-Alszegen emlékeztünk meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitöréséről, és azokról, akik az akkori időkben hősiesen helyt álltak itt, a Barcaságon a forradalom vérzivataros napjaiban, és küzdöttek elveikért, ideáljaikért, szabadságukért.
A megemlékezéseken, amelyeket a négyfalusi Romániai Magyar Demokrata Szövetség (továbbiakban: RMDSZ) szervezett, részt vettek a szövetség helyi és megyei képviselői, különböző felekezetű lelkészek, az iskolák diákjai és tanárai, a ZRI 059-es cserkészcsapat számos tagja, és igen sokan Brassó és Hétfalu településeiről, akik fejet hajtottak a hősök emléke előtt.
Először az alsótömösi emlékműnél tartottuk meg ünnepi megemlékezésünket, majd megkoszorúztuk Hosszúfalu-Alszegen, az evangélikus lelkészi hivatal előtti Petőfi-szobrot, utána ünnepi főhajtás következett a Hosszúfalu-alszegi evangélikus temetőben a Csángó vértanúk emlékművénél. Az ünnepségeken beszédet mondott Géczi Gellért, Négyfalu RMDSZ-es alpolgármestere, Magyari Árpád, a Brassó megyei RMDSZ megyei tanácsosa, az ünnepi áhítatot Alsótömösön Korodi Levente türkösi evangélikus lelkésztől, Hosszúfalu-Alszegen pedig András József római katolikus paptól hallottuk.
Idén sem maradt el a türkösi evangélikus templomban A kicsik forradalma, valamint a Zajzoni Rab István Középiskolában a Verssel a szabadságharcért! elnevezésű szavalóverseny, amelynek díjazottjai mindkét emlékhelyen elmondták díjnyertes versüket. Így szavalt Székely Anna és Kiss Tamás, a Zajzoni Rab István Középiskola két diákja, valamint Incze Anna, Szőcs Antónia és Antal Zsolt, a George Moroianu Középiskola magyar tagozatának tanulója.
A tömösi emlékműnél igen sokan azt a kokárdát viselték, amelyeket előző nap a Barcasági Csángó Alapítvány székházában a nótázással egybekötött esten készítettek, az egybegyűltek a négyfalusi RMDSZ Nőszövetségének szervezésében. A zenét a Négyfalusi Trió biztosította, és ismét hallhattuk a Nefelejcs lányokat is.
Az idei közösségi megemlékezés új eleme volt a hétfalusi fúvósegyüttes szolgálata. Katona- és egyházi dalokat fújtak a koszorúk ünnepélyes elhelyezése alatt, zenével kísérték az ünneplő közönség menetoszlopát Hosszúfalu-Alszegen, és zenei kíséretükkel szóltak a himnuszok is az emlékezések helyszínein.
A különböző helyszíneken egy szó újból és újból felcsendült: szabadság. Mi a szabadság? – hangzott a kérdés dalban, imában, versben, szónoki beszédben. S miközben az 1849-es csata helyszínén, a tömösi emlékműnél emlékezett, a szabadságról vívott harcról beszélt a Brassó megyei magyarság, az országúton éppen egy sor harci jármű haladt el. E különös ünnepi mozzanat kapcsán idézzük Petőfi Sándort: „Oh, szabadság, hadd nézzünk a szemedbe!”
