Egy évvel ezelőtt Kendilónán sétálva és a kastély után kutatva, véletlen láttam meg egy régi templomtornyot, közelebb érve a körülötte húzódó várfalat, egy rendkívül díszes bejáratot, bemerészkedve pedig fantasztikus közösségre bukkantam. Az itt élő emberek, nagy kíváncsisággal a szemükben fordultak hozzám, "hiszen nem sűrűn jár erre fiatal". Hétről hétre meghívtak magukhoz és a vasárnapi istentiszteletre, így egy-két hónapon belül úgy éreztem, hogy lett sok-sok nagyapám és nagymamám, akikhez mindig jó visszajönni.
A vendégszeretetük mellett azonban munka is bőven akad a templom körül. Mivel a közösségben már nincs fiatal, aki a nehezebb munkákat, kertrendezést el tudná végezni, felgyűlt a sok teendő, megoldásra váró feladat. Hajdó Tímea tiszteletes asszonnyal egyeztetve segítséget kértem a Kallós Zoltán Alapítványtól, így kollégámmal és hét IX. osztályba járó tanulóval kimentünk Kendilónára. Alig három óra leforgása alatt a diákok kivágták/kiásták a felesleges bokrokat, megigazították a sövényt és füvet kaszáltak. Felásták a virágos kertet, kigyomlálták, végül elültettük a nárcisz, krókusz és tulipán hagymákat, hogy tavasszal virágba borulhasson a parókia kertje. Tervek szerint tavasszal ismét ki szeretnénk menni egy csapattal, hogy az aktuális kerti munkákat elvégezzük.
A közösségi munkán túl jó alkalom volt ez, hogy a tanulók megismerkedhessenek más közösséggel, azt amit hétről hétre tanulnak a szakiskolában és tangazdaságban egy idegen terepen kamatoztassák. Szórványban különösen fontos a közösségek összekapcsolása, megerősítése, érezni kell, hogy számíthatunk egymásra. Bízom benne, hogy az együtt töltött délután is egy új, erős kapcsolatot hozott létre, amely sokáig meg fog maradni.
