Magyarok 8000 méter felett
Mesélnél nekünk pár szóban az expedícióról?
Gyors, sikeres és erőteljes expedíció volt, amit 30 nap alatt sikerült véghezvinni Budapesttől Budapestig. Katmanduba érkeztem, innen indult az út az alaptáborig, majd rövid akklimatizálódás után elkezdődött a csúcstámadás; ez a legnehezebb, hiszen az ember olyankor van a leginkább kitéve az extrém körülményeknek, ilyenkor kell kifejtenem a legnagyobb erőt, illetve a nagy magasság miatt a ritka levegővel is meg kell birkózzak.
Mit üzentél onnan fentről a Kárpát-medencei magyaroknak?
Az expedíció fő mondanivalója az volt, hogyha én, Nagyváradról el tudok menni már a harmadik nyolcezrest megmászni, akkor igenis van bennünk magyarokban olyan erő, hogy ne adjuk fel őseink tradícióját, hanem maradjunk meg magyarnak. Ezért viszem fel a magyar zászlót a magas hegyekre, hogy ezzel is ösztönözzem a Kárpát-medencei, főleg az elszakított területeken élő magyarságot.
Vannak terveid a jövőre nézve?
Most egyelőre nincsenek, azaz átvitt értelemben vannak, mivel építész vagyok, de a hegymászás szempontjából nincs semmi konkrétum. Vágyak vannak, de a megvalósításukhoz az anyagi kereten és időn kívül még sok minden kell. Szeretnék még más nyolcezres csúcsokat is megmászni. Ha lesz valami biztos, akkor majd szólok.
Ha jól tudom, te szervezed a Bethlen Gábor túrát. Mi ennek a célja?
Én belényesi vagyok, ez a Fekete-Körös felső folyásának a területén van, a Belényesi-medencénél, a Bihar hegység lábánál. A túrával szeretnénk felhívni a figyelmet a fekete-körösi szórvány magyarságra. Nem véletlen, hogy a túrát november 15-éhez legközelebb eső hétvégére tettük, mivel november 15-e a magyar szórvány napja. Másik nagyon fontos célja, melyet már részben el is értünk, hogy legyenek magyar nyelvű táblák is, hiszen a magyar és a román nevek sokszor nem egyeznek, és fontosnak tartjuk, hogy megjelenjenek a Czárán Gyula által adott nevek is, hiszen ez is kulturális örökségünk.
Milyen érzésekkel érkeztél Máramarosszigetre?
Már többször jártam a városban. Nagy öröm számomra, hogy egy virágzó magyar közösséggel találkozhattam, mely remélem a jövőben is megmarad. Az előadásomban megemlékeztem a máramarosszigeti születésű Dr. Szabó Leventéről, akit bár én személyesen nem ismertem, de tudom, hogy 2009-ben a Manaszlun lelte halálát.
