A költészet napja Csernakeresztúron
A “Versel a falu” kezdeményezésre, már hetekkel előtte elkezdődtek a “háttér munkálatok.” A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület nagy, illetve a kezdő felnőtt csoportjába járóktól kértem, keressenek egy olyan verset, amely számukra valamiért kedves, fontos, vagy szimplán csak szeretik. Ezeket a verseket kinyomtattam színes lapokra, és le is lamináltam, hogy időtállóak legyenek, ebben a szeszélyes áprilisi időjárásban is. Április 6-án délelőtt a kisiskolásokkal indultunk útnak, ők az általuk választott verseket ragasztották ki a Bukovinai utca villanyoszlopaira. Este 8-tól pedig a táncosokkal indultunk útnak, amivel a játék el is indult. Mindenkinek adtam egy verset, de figyeltem rá, hogy senki se ragassza ki a saját versét. A versek és ragasztószallagok kiosztása után, útnak indultunk. Ki biciklivel, ki rollerrel, ki gyalogosan. A többségben magyarok által lakott utcákba ragasztottak a gyerekek, fiatalok verseket. A játék pedig a következő volt: mindenkinek meg kellett találnia a saját maga által választott verset, és készíteni vele egy selfit (képet). A képeket a költészet napjáig, április 11.-ig kellett eljuttatni hozzám, én pedig egy montázst állítottam össze az elkészült képekből.
Hogy végül, kik is vettek részt a kezdeményezésben? A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület nagy csoportjnak táncosai, illetve a kezdő felnőtt csoport táncosai. Ehhez kapcsolódtak be a Téglás Gábor Elméleti Líceum csernakeresztúri kisiskolásai Kiss Mónika tanítónővel, aki sokat segített nekem a gyerekek versválasztásában, laminálásban, kiragasztásban. Ezúton köszönöm neki a közreműködést.
Szerettem volna ha a Magyar költészet napjáról most nem hagyományos módon, szavalással, versfelolvasással emlékezünk meg. Így jött a “Versel a falu” ötlete, amely úgy gondoltam jó csapatépítő a táncosok számára. De a falu lakóit is be tudtam vonni, hiszen az utcán járva, sokan elolvasták a verseket. Így teljesült a cél, a versek körül forgott az a pár nap.
