Néphagyományok és a természet ereje a válaszúti bentlakásos iskolában
Öt éve, vagyis 2019 óta nem volt ösztöndíjas a Kallós Zoltán Alapítványnál, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy én lehetek az első ennyi idő után. Az elmúlt hetek során nagyon jól éreztem itt magam, és hálás vagyok azért, hogy egy ilyen közegben dolgozhatok. Sok tanulnivalóm van még, hiszen Magyarországon én is hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozom, de az a szervezet még nagyon fiatal ehhez az alapítványhoz képest. Itt, Válaszúton, egy olyan közösségben lehetek, amely mélyen ápolja a néphagyományokat, és ezeknek a hagyományoknak különösen nagy jelentősége van a magyar identitás megőrzésében, főleg egy román környezetben.
Ez az iskola a hátrányos helyzetű gyerekek számára különösen nagy lehetőség, persze nem mindenki tartozik ebbe a kategóriába. Mégis, itt mindenkinek esélye van arra, hogy kiszakadjon a mindennapi nehézségekből. A természet közelsége és a néphagyományok ápolása segít abban, hogy a gyerekek jobban megismerjék a gyökereiket, identitásukat és közösségi élményeken keresztül fejlődjenek.
A mindennapjaik itt távol állnak a digitális világtól. A gyerekek nem a kütyükkel játszanak, hanem a természetben töltik a szabadidejüket, amit a természet nyújt: levelekkel, tollakkal, botokkal, sárral, fűvel játszanak. Ezek a tevékenységek a finom motorikus készségek fejlesztésében is fontos szerepet játszanak. A természetes anyagokkal való érintkezés sokkal többféle tapintási és mozgási élményt nyújt, amelyek fejlesztik a gyerekek kéz-szem koordinációját és finom mozgásait, szemben a digitális eszközök által korlátozott mozgásformákkal. A cserkészjátékokat én mutatom meg nekik, és ezek is különösen kedvelt időtöltések, teljesen elmerülnek bennük.
Nagyon várom a folytatást, hiszen ez az iskola és közösség egy igazi menedék, ahol nemcsak tanulni, hanem fejlődni is lehet, mind egyénileg, mind közösségben.
Ahogy Wass Albert írta: "A gyökerek megtartják az embert, a szélben is kapaszkodnak, és bármilyen vihar jön, a föld ad nekik erőt."
