Mivel elsősorban népdalénekesként jelentkeztem erre a programra, és a népzene közel áll a szívemhez, az egyéb elfoglaltságaim mellett mindkét településen, ahol dolgozom, sikerült megőriznem ezt a fonalat. Októberben Tiszakálmánfalván három csoportot indítottam: felnőttek, középiskolás lányok és általános iskolás gyerekek számára.
Maradékon pedig az iskolában jártam a gyerekekhez, illetve a felnőtt csoportot készítettem a Művelődési Egyesületben (nem beszélve az óvodáról, ahol minden héten mondókázunk a legkisebbekkel).
Ha volt vagy van rendezvény, szívesen szerepelnek rajta. Most például Törökbecsén jártunk, ahol a gyerekek nagyon szépen helytálltak. A Galagonya Néptánccsoporttal Tiszakálmánfalváról somogyi népdalokat vittünk, mivel idén ezt a tájegységet tanulják táncon.
Azokkal a lányokkal, akik szerettek volna külön is énekelni, a 'Galagonya virágokkal' egy moldvai népdalcsokrot vittünk – nekem talán ezek a dalok a legotthonosabbak. Maradékról pedig Csepregi Attilának udvarhelyi dalokat tanítottam, mert amikor legelőször jártam náluk az osztályban, éppen egy ilyen népdallal készültem, amit azóta is mindig emlegetnek. Szóval kerestem hozzá még párat, hogy beleférjünk a megadott 3-5 perces időintervallumba.
A felkészülések során rá kellett döbbennem, hogy a gyerekeknek (úgy általában) van valamilyen szuper tehetségük, aminek segítségével nagyon gyorsan képesek megtanulni a szövegeket és dallamokat, így sikerült szépen időre elkészülni.
Nagy segítségemre voltak a középiskolás lányok a felkészülésben, és a verseny napján is. Jöttek a próbákra, segítettek rendet tartani, és ha én éppen a másik településen dolgoztam, előfordult, hogy ők mentek be a napközibe, hogy elgyakorolják a gyerekekkel a dalokat. Nagyon örültem ennek, mert így egykézből ők is megtanulták az összes dalt, és nem utolsó sorban összebarátkoztak a kisebbekkel. Ezáltal később folytathatják velük a munkát, ha én esetleg nem leszek már itt.
A képekért köszönet Pászti Lászlónak, a Magyar Szónak és Vadnai Erikának.
