Dokumentumok egy evangélikus levéltárból
A brassói szász Honterus levéltár magyar iratai igazi csemegét kínálnak azoknak, akik például 18. századi házassági perpatvarokkal foglalkoznak, de a hétfalusi gyülekezetekben sem kevésbé érdekesek a békéltetési és válási bejegyzések és jegyzőkönyvek. Ezt az iratcsoportot csak az érdekességénél fogva, olykor kimondott szórakoztató volta miatt emeltem ki, hiszen magától értetődő, hogy egyház- és iskolatörténeti monográfiánkat ezen irattárak nélkül nem tudnánk megírni.
Ám ha olyan gazdag levelezés is marad ránk, mint például Csernátfaluban, akkor a kulturális élet számos területére is rálátunk. Itt most Zajzoni Rab István emlékezetére szeretnék elsősorban kitérni, hiszen idén a hétfalusi csángó közösség a költő születésének 190. és halálának 160. évfordulójára Zajzoni emlékévet hirdetett. Ebből az alkalomból Hétfaluban több rendezvényt is szerveztek, többek között a Szent Mihály Napok alkalmával egy minitárlatot is megtekinthettek az érdeklődők. Rögtön akadt is egy-két érdekesség, amire a csernátfalusi gyülekezet irattárának rendezése közben bukkantam.
A helyi sajtóból tudjuk, hogy Zajzoni Rab István emlékének ápolása folyamatosan foglalkoztatta a hétfalusi értelmiséget. Hol a síremlékére szerveztek gyűjtést, hol a szülőházának emléktáblájára, később pedig egy szoborra vagy mondhatjuk úgy, hogy több szoborra is, hiszen kalandos ennek a szoborállításnak a története. Az újságokban rendszeresen közölték azt is, hogy ki mennyi pénzt adományozott, de a költségeket is nyomon lehet követni. Egy-egy gyűjtőív és levél azonban a gyülekezeteinkben is fellelhető. Így a zajzoni lelkész levele is, amelyet nyilvánvalóan nem csak Kiss Árpád csernátfalusi lelkésznek küldött.
Kedves Kartárs!
Mellékelt gyűjtőívet azon hazafias kéréssel küldöm át, hogy csángó népünk iránti meleg szeretettel az arra hajlandókkal lehető sürgősen aláíratni, és a begyűlt összeget Mát s Bálint zajzoni jegyzőhöz legkésőbb f. évi december 28-ig visszaküldeni szíveskedjél, hogy idejében hírlapilag nyugtáztatható legyen.
A „Rab-szobor” mielőbbi felállítása közös ügyünk, s csángó népnek erkölcsi kötelessége. Hiszem, hogy mindenki szívesen adja filléreit e czélra!
Zajzon, 1906. december 18-án
Őszinte bizalommal és kartársi üdvözlettel
Rozsondai Károly lelkész
A levél mellett volt egy gyűjtőív is, ám már az íráskép is tanúskodott arról, hogy ez semmiképp nem lehet 20. századi. Az adakozók nevein végigtekintve, Geduly Lajos superintendensén akadt meg a szemem, aki már 1890-ben elhunyt. Az összesítés végén ott volt azonban a kiadások dátuma is: 1875. május 21., ami igazolta a feltevést, hogy az adott gyűjtést még a síremlékre szervezték. Az irat szerint a bevétel 223 forint 65 krajcár volt, a kiadások 231 forint 50 krajcárra rúgtak, amely kapcsán ott a megjegyzés is: „a kiadás többletét sajátomból fedeztem, Bitay.” A brassói Nemere című újság 6. évfolyamának 34. száma (1876. április 26.) közli is az adakozók névsorát, illetve az alábbiakat:
„Zajzoni Rab István síremléke készen áll a brassói magyar lutheránus temetőben, még pedig az e hunyt költőhöz illő síremlék, mely állítatott kegyes adakozás útján, [...] mely adományokért az elhunyt, úgy a bizottmány nevében vegyék a szíves adakozók hálás köszönetemet. Adja a gondviselés, hogy soha el ne fogyjon pénzük, hogy legyen maguk és a szűkölködők számára bőségesen.
A kiadás, a sírkő felállítása és nyomtatványokra a költségek összege 268 frt, igy a többlet kiadás 44 frt 35 kr, mit kölcsön, vagy visszafizetésre adott két igaz hazafi, hogy a síremlék fel legyen állítva, melyet fel is állítánk az előlnevezett temetőbe. De még kellene összegyűjteni, hogy kifizethessük a két kegyes adakozót, mire újból felkérem a néhai Zajzoni Rab István ismerőseit és barátjait, hogy akik neveiket nem látják a jóltevő adakozók között, siessenek leróni a hála adóját a néhai iránt, hogy álljanak neveik az adakozók közt s adakozások által a bizottmányt megörvendeztetve oszlathassuk szét. "
Zajzoni Rab István sírkövén a következő felirat olvasható:
„Zajzoni Rab István született 1832-ben Zajzonban. Meghalt 1862-ben Brassóban “
„Nemzete és neve Rab vala, De szabad a lelkes dala.“
"Ennyi a felirata annak, ki méltó volt arra, hogy megjelöljük sírját, hogy aki arra jár és az utókor is lássa, hogy Hétfalu derék fia, ki életében anyagilag nem volt gazdag, de szellemileg gazdag volt, kinek mása, századok múlnak el, míg születik a csángók között. — Kegyes adakozásokért újból fogadják forró köszönetemet az elhunyt és a bizottmány nevében.
Pürkerecz, ápril 15-én 1876.
L. Bitay Sándor, a bizottmány elnöke.”
Tovább lapozva az iratanyagban, a fent idézett Rozsonday levélhez is előkerült egy aláírási ív: Újévi üdvözletek megváltására a „Z. Rab István szobor-alap” javára címmel, amely szerint a csernátfalusi evangélikus egyház 2, illetve Kiss Árpád lelkész is 2 koronát adományozott. Nyilván, a sajtóban keresgélve, ennek a gyűjtésnek is megtaláljuk majd az összesítését.
A harmadik levél is csak jelzésértékű, hiszen az is további kutatást igényel, főleg, hogy egy félreértésen alapulhat. Ez Kolozsvárról érkezett az E.M.K.E. címernyomatos levélpapírján.
Hétfalusi E.M.F.E.-fiókkör Tekintetes Elnökségének
Csernátfalu
Tekintettel, hogy az Emke huszonötéves jelentése már sajtó alá került: tisztelettel felkérem, szíveskedjék nekünk mihamarabb Rab csángóköltőnek szobráról, illetve emlékéről egy fényképet küldeni és közölni, hogy körülbelül mennyibe került a szobor felállítása?
Igen kérve b. intézkedését, vagyok
Kolozsvárt, 1910. október 13-án
Tisztelettel:
Sándor József
alelnök
Hogy miért is volt ennyire fontos Zajzoni Rab István költő emlékezete már abban a korban is? Ő volt az első olyan hétfalusi, aki nemcsak az első költője a vidéknek, hanem szülőföldjéről elkerülve, felhívta a figyelmet erre a Kárpátkanyarban élő, sokak számára még ma is ismeretlen csángó népcsoportra. Körösi Csoma Sándor nyomába akart eredni, ám pesti tanára, Repiczky János elhunyt, így már nem volt, aki ebben az álmában támogassa. Ráadásul a Táncsics-ifjakkal együtt őt is letartoztatták, rövid ideig börtönben is ült, de őt felmentették. Betegen hazaérkezett, és alig 30 évesen elhunyt Brassóban. Ott is temették el, és a fenti iratokból látszik, hogy milyen fontos volt síremléket állítani neki a kommunista időkben felszámolt egykori brassói evangélikus temetőben. Annak mását azonban a szülőfalu közössége, Zajzon is elkészítette, így a költő jelképes sírja ma ott található.
Ami pedig Zajzoni Rab István mai emlékezetét illeti, a Szent Mihály Napok keretében kiállított dokumentumokat a későbbiekben a Zajzoni Rab István Középiskola állandó kiállításán lehet majd megtekintheti. A következő hetek feladata éppen ennek a tárlatnak a berendezése lesz.
