Zrínyi Ilona megidézése Segesváron

Zrínyi Ilona személyisége, ember -és hazaszeretete, örömei, kétségei, ambíciói, fájdalmai Juhász Róza színésznő orgánumának, színészi játékának segítségével úgy bomlott ki a segesvári közönség előtt, akár egy spirituális színpadi szeánszban, amibe minden jelenlévő lélekben összekapcsolódva vonódott be, bő három évszázadot hidalva át a monodráma másfél órás ideje alatt. Ez a hirtelen időutazás hozta közénk, a múltból a jelenbe, nemzetünk egyik legnagyobb női alakját, aki egy olyan korszakban élt, amit ma már nem tudunk elképzelni mindennapi életünk tapasztalatainak tükrén át. Hogy el tudjuk képzelni, meg kell ismerni a korabeli életkörülményeket, a bonyolult történelmi helyzetet, hősnőnk életét, életművét, és csak azután válunk nyitottá arra, hogy felismerjük, mennyire aktuális az üzenete ma is, több mint háromszáz év elteltével. Ebben segít ez a darab, ami érzékletesen mutatja be Zrínyi Ilona drámai sorsán keresztül a magyar történelem egyik legkeményebb korszakát. Hősnőnk nem sokra tartotta a kurucokat, s hogy a korabeli Európában a magyarokról meglehetősen ellentmondó kép alakult ki, az részben a kurucok kegyetlenkedéseinek is köszönhető. Egyetemi éveim alatt történészhallgatóként olyan szemináriumon vettem részt, ami a magyarságkép alakulását vizsgálta, és a korabeli források több nyelven, számos helyen úgy jellemezték a magyarokat, mint lázadó, pártütő és kegyetlen nemzetet. Ez a kép a Rákóczi szabadságharc alatt még inkább erősödött, főleg német nyelvterületen. Ennek a magyarságképnek az szolgált alapjául, hogy a kurucok (és a hajdúk) egymás között is gyakran fegyverrel rendezték a konfliktusokat, és nem válogattak a módszerekben, maga Esze Tamás brigadéros, a tarpai kurucvezér, Rákóczi bizalmasa is egy ilyen csetepatéban esett el a nyitrai táborban, amikor két verekedő kuruccsoportot próbált szétválasztani. Zrínyi Ilona helyeselte ugyan a céljaikat, de nem értett egyet a módszereikkel. Második férje, a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imre oldalán aztán ő maga is cselekvő részese lett a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek. Abban az évben, amikor száműzöttként idegenben meghalt, 1703-ban fia, II. Rákóczi Ferenc állt a mozgalom élére. Három évszázad távlatából még alaposabb ismeretek birtokában is hajlamosak vagyunk általánosítani, és sorsszerűséget látni az eseményekben: Zrínyi Ilona követte második férjét a száműzetésbe, és hasonló sors várt fiára, II. Rákóczi Ferencre is.

Zrínyi Ilona élete nőként, anyaként is elviselhetetlen veszteségekkel van tele. Hatszor volt állapotos, háromszor első férjétől, I. Rákóczi Ferenctől, akinek váratlan halála után fiatalon megözvegyült, és szintén háromszor második férjétől, Thököly Imrétől. Négy gyereke csecsemőkorában meghalt, a felnőttkort Rákóczi Julianna és Rákóczi Ferenc élte meg. A leghosszabb életkor kettőjük közül II. Rákóczi Ferencnek jutott, Julianna viszonylag fiatalon, 44 éves korában halt meg 1717-ben. Zrínyi Ilona Munkács közel három évig tartó ostromakor terhes volt, a gyermeket az ostromzár ideje alatt hordta ki és szülte meg... – el tudjuk ezt képzelni? Nem, nem tudjuk. Ágyúzás, kartácstűz, közelharc, diplomáciai útkeresés, a várból való kitörések súlyos katonai kockázatai, árulás, várakozás, a hadtáp akadozása. Munkácsot, a várost felgyújtják a császáriak, egyrészt bosszúból, mert a város magyar és ruszin lakossága titokban támogatta az ostromlottakat, másrészt, hogy így akadályozzák a városból származó, őket csellel megkerülő hadtápot. A terhes asszony folyamatosan bátorítja hadi népét, ápolja a betegeket, gondoskodik a gyerekekről, a sebesültekről, a halottakról, kitart a végsőkig, kétségek között, segítség nélkül, mert hiába várja férje, Thököly felmentő, kisegítő seregeit, nem érkeznek meg. Naponta látja a halált, előfordul, hogy gyerekeket is megsebesítenek, megölnek lövedékek, hiába helyezi őket a legbiztonságosabb belsővárba, oda is elérnek, és nyomukban omlanak a falak, több helyen tűz üt ki, fia is megsebesül... megszüli a gyereket, de alig pár hónaposan a gyermek betegségben meghal. Aztán feladja a várat, mert bízik a Habsburgok adott szavában, ígéreteiben, de a Habsburgok megszegik az egyezményt. Elszakítják gyerekeitől, zárdasorsra ítélik (amiből Thököly zernyesti hadi sikere, a tárgyalások során kieszközölt fogolycsere menti ki). Az ország hadszíntérré változott, folyamatosak a koholt vádak alapján lefolytatott hűtlenségi perek, amiknek a célja a magyar arisztokrácia birtokainak megszerzése, a tulajdonképpeni országszerzés, ezeknek a súlyos törvénytelenségeknek a jogi megalapozása: fővesztés, jószágvesztés, vagyonelkobzás, erőszakos birtokfoglalás. (Apját, Zrínyi Pétert is egy ilyen alkotmányellenes per után végezték ki, Bécsújhelyen. A Habsburgok ekkor sem tartották be az ígéreteiket. Bántatlanságot ígértek, és Bécsbe hívták Zrínyit tárgyalni.) Történész professzoraink, tanáraink egyetemi éveink alatt feltették a kérdést: „Mit gondolnak, összességében kik okoztak nagyobb kárt Magyarországnak a 16-17. században, a törökök vagy a Habsburgok?”

Zrínyi Ilona mint hűséges feleség, Isten, ember- és hazaszerető, erkölcsös, birtokait, vagyonát, „jószágait” gondosan kezelő szervező, döntéseiben mindig következetes, háznépe, hadi népe és jobbágyai iránt felelősséget érző úrnő jelenik meg egész fennmaradt életművében, a korabeli forrásokban, magánlevelezéseiben, várrendeleteiben, és később is, halála után, a 18-19. századi visszaemlékezésekben. A darab ennek megfelelően, gyakran a korabeli nyelvezetet használva, hitelesen mutatja be rendkívüli személyiségét, megragadva életének fontosabb eseményeit, sorsfordulóit, és ezekből fonja meg portréját, szükségszerűen a dráma dramaturgiai keretein és lehetőségein belül maradva.

A képi illusztráción (saját fotók) a Zempléni-hegységben lévő regéci várrom látható, ahol II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának első éveit élte. Anyja, Zrínyi Ilona kezelte ezekben az években a várat és a hozzá tartozó uradalmakat, ekkor szövődött közte és Thököly között szerelem, amiből majd házasság lett. Az esküvő után a regéci tárházba vitték Thököly ékszervagyonát, és 1683-ban itt szervezték meg a felső-magyarországi hadellátó központot. 1685-ben Thököly élelemmel látta el a várat, és megnövelte hadi személyzetét. Felesége, a vár úrnője, Zrínyi Ilona itt adta ki ismert várrendtartási rendeleteit, ami ma újra ki van függesztve a vár központi részén. Hogy mit tartalmaztak ezek a rendeletek? Javaslom, látogassuk meg a várat! Páratlan élmény, gyönyörű természeti környezet, egy olyan kirándulás, amivel történelmi ismereteinket is bővíthetjük! Az erdélyi közönség tavasszal az „Észak-magyarországi várak, kastélyok és kúriák” címmel hallhat tőlem előadást ebben a témában, ahol Regécről is szó lesz, amit művészi igényű, saját analóg és digitális fotóimmal illusztrálok.