November 5-én, szombaton szép verőfényes délután érkezett meg a négy tagú pápai küldöttség, a szálláshely elfoglalása után rövid városnéző sétára indultunk, majd egy gyors ebéd elköltése után a Millennium Házban, a medgyesi magyarság kulturális központjában vártuk a hallgatóságot, akik szép számban meg is jelentek. A polgármestert mentorom, Balázs Botond, a helyi MADISZ ifjúsági szervezetének elnöke köszöntötte, majd átadta a szót az előadónak. Dr. Áldozó Tamás – akit fia, Bendegúz is elkísért, ő kezelte a kivetítőt – dióhéjban bemutatta Pápa városát, a Dunántúl Athénjét, történetét, az Esterházy-kastélyt, a Várkertfürdőt, a Kékfestő Múzeumot, a református gyűjteményeket és kollégiumot.
A rövid városízelítő után rátért előadásának főtémájára: a 150 kilométeres, öt napos gyalogos zarándoklatra, amelyet a moldovai – Klézse mellőli – Somoskáról tesz meg évek óta Csíksomlyóig a pünkösdi búcsúba. Hogyan is kezdődött a moldvai csángókkal a kapcsolat? Mondhatni, hogy egy szakmai ötletből és egy olyan helyzetből, amire senki nem gondolna: Pápán van egy nagy létszámmal működő NATO-légibázis, 12 nemzet fiai, mintegy 150 fős állomány – családostól – szolgálnak az alakulatban, nagyobb részt amerikaiak, hollandok, németek. Az külföldi országokból származó gyermekeket beiskolázták, ám számukra a magyart, mint idegen nyelvet kellett tanítani. Ekkor fogant meg az ötlet a polgármester úr fejében, hogy a csángó oktatási programot kell alapul venni. Buszba ültek az óvó- és tanítónénikkel, meg sem álltak Csángóföldig, ahol tapasztalatokat gyűjthettek a pápai pedagógusok. Dr. Áldozó Tamásnak több olyan csángó személyiséggel sikerült megismerkednie, mint Gyuri komával, Virdzsínia nénivel, Kati nénivel, akiktől ismereteket gyűjthetett a csángómagyarok zárt világáról. A zarándokút fizikai megpróbáltatásairól kevés szó esett, annál több a csángó emberek vérmérsékletéről, ősi, nyelvújítás előtti magyar nyelvük szépségéről, amit mai napig őriznek. A polgármester úr elmondása szerint, jó értelembe véve, minél inkább Isten háta mögött van egy falu, annál biztosabb, hogy élnek ott magyarok és beszélik a nyelvet. Az út kalandokkal teli volt, hiszen kezdetben nem ismerték a járást, így sohasem tudhatták, hogy éppen hol hajtják majd nyugalomra a fejüket.
A Keleti-Kárpátokat mindig az Úz-völgyén keresztül lépik át a somoskai zarándokok
Évekkel ezelőtt egyik somoskai látogatása alkalmával vetődött fel a gondolata annak, hogy újra kellene indítani a zarándoklatot Csíksomlyóra, ehhez csatlakozott a pápai polgármester, erősítve a helyiek motivációját. Vele tartott 15 éves lánya, és következő alkalommal már unokaöccse is. A polgármester úr fontosnak tartja, hogy a fiatalok is megismerjék a moldvai magyarok életét, de ugyanebből a megfontolásból több pápai embert – például Szijártó László, pápai plébánost is – sikerült rávenni a Somoska Csíksomlyó zarándoklatra. A legnagyobb közösségi média oldalán létrehoztak egy csoportot, amelynek olyan pápaiak a tagjai, akik immár tudatosan készülnek a zarándoklatra, havonta megtéve egy-egy kisebb utat: Pápa-Sümeg, Pápa-Várpalota, Pápa-Pannonhalma útvonalakon.
Az előadás egy rövid beszélgetéssel zárult, és bár a közönség számára egy ismert téma nyújtotta a találkozó témáját, mégis sok kérdés tevődött fel a zarándoklattal kapcsolatosan. Végezetül Balázs Botond megköszönte, hogy időt szánt a polgármester úr Medgyes városára, és hogy színes előadásával megörvendeztette az itteni közönséget. Az estét a vendégek az Erzsébetvároson megtartott szüreti kosaras bálban töltötték, ahol kapcsolatokat, ismeretségeket kötöttek helyiekkel, közösségi vezetőkkel.
Élménydús beszámoló a zarándoklatról dr. Áldozó Tamás blogján itt olvasható.
