Jelenlegi hely

Telet űztünk Ungváron is

/ Kovács Hanna /
kovacs.hanna képe
2018. február 9-én az Ungvári 10-es Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskolában farsangi ünnepséget tartottunk.
VillőzésFarsangi esküvőTéltemetőkKiszézés

A farsangi alakoskodás több száz éves hagyomány. Legjellemzőbb vonása, hogy a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, ekkor egy rövid időre megbomlik a szokásos rend, valóban "a feje tetejére áll a világ". A hosszú böjt előtt, a farsangi időszakban, az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező.

Az ünnepség műsorral kezdődött, melyben az iskolában működő néptánccsoportok farsangi és virágvasárnapi népszokásokat mutattak be.

Az első osztályosok előadásában a kiszehajtás és a villőzés virágvasárnapi népszokása elevenedett meg a színpadon. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet énekszóval vittek végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették. A kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a házakat. A villőágakat felszalagozták. Volt, ahol a két szokás, a kiszehajtás és a villőzés – a kisze kivitele és a villő behozatala – összekapcsolódott. Ott feltehetően a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezte.

A farsangi játékok egyik jellegzetes, ugyancsak változatos csoportját alkotják a maszkos alakoskodások, dramatikus játékok. A lakodalmas farsangoló nagy előkészületet, felkészülést igényelt. Általában a menyasszonyt legény alakította és fordítva. A “pap” tréfás eskető szöveggel adta össze az "ifjú párt". A lakodalom-paródia rendszerint tánccal zárult. Ezt a népszokást a Kiscsüllő néptánccsoport vitte színpadra.

A Csüllő néptáncegyüttes legújabb, felcsíki koreográfiáját mutatta be Téltemetés címmel. Csíkszentdomokoson a farsang megszemélyesítője - Illyés - egy szalmával kitömött bábu. Ő az elmúlás, a tél megszemélyesítője. Illyést egy taligára vagy teknőbe fektetik, szájába égő gyertyát tesznek, a szekér elé járomba két "öreglegényt" (vénlegényt) fognak. Régebben a szalmabábu helyett "vénlegényt" fektettek a taligára vagy a teknőbe. Így még mulatságosabb volt.

A farsangtemetés mindenkori és egyik legfontosabb szereplői a hamubotosok voltak. Zsákvászonba bújtatott torz figurákká váltak, mert szalmával aránytalanná tömték őket. Fejüket fehér maszk borítja, derékövükön hatalmas csengőket viselnek - ezzel is még hangosabbá téve a felvonuló tömeget. Szerepük, rendeltetésük kettős: a felvonuló tömegben fenntartani a rendet, elijeszteni a kíváncsiskodó, viccelődő gyereksereget, másrészt meghinteni hamuval a lányokat. A hamubotosoknak hosszú botjaik vannak, ezeknek a végére hamuval töltött zacskót erősítenek. Ezzel ijesztgetik, tartják távol a gyerekeket, a tömeget Illyéstől. Van egy másik jelentõsége is a hamuval való megszórásnak. Ez egy varázslat, ezáltal a megszórt lányok termékenyebbé válnak.

A műsort követően a fellépők, illetve a közönség a zenekar kíséretével utolsó útjára kísérte a kiszét. A “Jön a tavasz, megy a tél” rigmust kántálva az Ungba vetettük a szalmabábot, ezzel is jelezve, hogy nagyon várjuk már a tavasz eljövetelét.

Most már kezdetét vehette a mulatozás is. A táncházban a Csipkés együttes húzta a talpalávalót. Kovács Hanna, Simoncsics Pál, illetve Torma István vezetésével, csallóközi polgári táncokat, rábaközi, magyarbődi és szatmári páros táncokat tanultak a jelenlevők. De volt tombola, ügyességi vetélkedő, lekvár verseny, illetve fánk kóstolás is.

Igen tartalmas és nagyszerű hangulatban eltöltött nappal, úgy gondolom, méltó módon búcsúztattuk az idei telet.

A cikkhez kapcsolódó galéria  azonos címmel megtekinhető a honlapon.