Jelenlegi hely

Üdvözli az új tanévet a nagykaposi hétvégi iskola!

/ Horti Réka /
horti.reka képe
A nyári szünidő után harmadik tanévét kezdte meg a hétvégi iskola Nagykaposon. A feladat nagy, mert az Ung-vidéki szórványban a magyarság megmaradására irányuló törekvések helyzete nehéz, de az új tanévben újult lendülettel folytatja útját a program!
A gyerekek a verset olvassákA gyerekek projekt-füzetet készíteneka hétvégi iskolások a nagykaposi Magyar Ház lépcsőjén énekelnekKisfiú nézi a körben táncoló, játszó nagyokat

2016. szeptember 5-én Szlovákia iskoláiban is megkezdődött a 2016/17-es tanév. A Felvidék keleti végein, Ung-vidéken szerencsére több településen is működik magyar tanítási nyelvű alapiskola, s bár az esetek többségében az iskolák vonzáskörzetébe tartozó falvakról iskolabusszal megoldott a gyermekek iskolalátogatási lehetősége, mégis sokszor a nyelvhatáron és azon túl élő szórványközösségek nem részesülhetnek anyanyelvi oktatásban. Számukra hozta létre 2014-ben a Nagykapos és Vidéke Társulás a havonta egyszer meghirdetett hétvégi iskolát. A program elindítását Áder János adománya segítette, s azóta is minden évben van olyan jó érzésű adományozó, aki lehetővé teszi a folytatást.

A nyári pihenő végeztével az idei tanév első hétvégéjén, szeptember 10-én indult újra a hétvégi iskola, mely során a gyerekek játékos formában vesznek részt anyanyelvi, történelmi és honismereti fejlesztésben. A munkához nagy örömmel csatlakozott a cikk írója is, aki a tanévet a Petőfi Sándor Program keretén belül a városban tölti.

Külön öröm és megtiszteltetés volt a gyerekek, pedagógusok és a gyermekeket elkísérő hozzátartozók számára is, hogy a tanévet megnyitó alkalomra ellátogatott Herczeghné Petneházy Melinda is, a Hercegh Károly Alapítvány képviseletében. Az Alapítvány 2007 óta segíti a bodrogközi és Ung-vidéki magyar közösségeket az anyanyelvi és kulturális megmaradásért folytatott harcukban, így a kaposi hétvégi magyar iskolát is. Jóvoltából tavaly Nagykapos legszorgalmasabbjai jutalomkirándulásra mehettek a Nyíregyházi Állatparkba, s idén szeptemberben Herczeghné Petneházi Melinda könyvekkel ajándékozta meg az idei tanévet megkezdőket, akik pedig a programhoz kötődő élményeikről szóló képekkel és apró történetekkel megtöltött albumot adtak át, benne az ígérettel: „folyt. köv.”.

Jakab Katalin vezényletével az első őszi foglalkozáson Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét dolgozták fel figyelemre méltó kreativitással a kis diákok. Úgy tűnik, a magyar oktatásból intézményes kereteken belül egyáltalán nem részesülő gyerekekkel egészen más megközelítéssel kell a vershez nyúlni. A magyar (és a magyar nyelvű) oktatási rendszerben a diákok első osztályos korukra ismerik Petőfi Sándor nevét is, ha máshonnan nem, a márciusi megemlékezésekről. Ám a hétvégi iskolába járó gyerekek számára nemcsak a költő személye tisztázatlan, de a szavak, a tartalom megértése is gondot okoz.
Egy szemléletes példa: a foglalkozást vezető tanítónő kérdésére, „Hogy tetszett a vers?”, egyikük indulatosan válaszolja: „Nem tetszett!” Normál esetben remek vitaindító lehetne ez, ám a „Miért? kérdésre érkező válasz, ugyan megmosolyogtató, mégis szomorú: „Nem értem, miért van benne csirke.” Kedves, gyermeki, naiv, mégis szomorú, mert egyértelművé teszi, hogy a tíz év körüli hozzászóló hiába értett minden egyes szót, ezek a szavak nem álltak össze valódi jelentéssel bíró szöveggé. (Gondolják el, mintha egy szoknyát egész közelről néznénk: a színes szálak megvannak, de a rózsás kasmír anyag látványát mégsem tudjuk élvezni, hát még a felismerést, milyen korú, rangú, anyagi helyzetű volt a viselője!) Mit szóljon tehát a gyermek, aki első alkalommal jött el, és a foglalkozás elején szégyellősen rázta a fejét a kérdésre: „Beszélsz magyarul?”?!

No, de azért mégsem kell kétségbe esnünk! A foglalkozás végére minden résztvevő közelebb kerül a vershez (nemcsak azok, akik annak ellenére, hogy az iskolában a szlovák tanító otrombán szól a magyarul beszélgető testvérekre: „Na Slovensku po slovensky!”, mégis gyönyörű dallamossággal, folyékonyan olvasnak magyarul.), és a délután elején hallgató gyermekről is kiderül, hogy azért csak ért, beszél, énekel magyarul, ha arról van szó. 

Ezek a találkozások nemcsak tudással, de egyéni és közösségi élményekkel, az együvé tartozás érzésével ajándékozzák meg a gyermekeket, erősítik magyar identitásukat, anyanyelvükhöz és kultúrájukhoz való kötődésüket. Ezért a legnagyobb öröm, mikor három-négy óra elteltével minden irányból hallani: „Máris vége? Mikor lesz megint?”, itt mérhető le az első lépcsőfok megmászására tett kísérlet eredménye.

Így hát helyzetének, feladatának, felelősségének tudatában üdvözli bátor szívvel, bizakodva, vidáman az új tanévet a nagykaposi hétvégi iskola!