Innsbruck Tirol tartományának fővárosa már a második világháború után otthont adott magyar menekülteknek, az akkor francia zónában lévő városban magyar gimnázium is alakult, így 1956 után természetes volt, hogy további magyar családok is ott kerestek menedéket. Az 1956-os forradalom után százával érkeztek fiatalok Innsbruckba, hogy ott folytathassák tanulmányaikat, amihez megfelelő elszállásolást, otthont kellett nekik biztosítani. Erre a célra vásárolta meg a Verein Ungarisches Jugendheim 1956 decemberében Innsbruck egyik legszebb villanegyedében, Saggenben a Richard Wagner Straße 3. szám alatti, 1920-as években épült szecessziós villát, amelynek egyik oldalán nagy, parkszerű kert, a másik oldalán pedig gépjárművek parkolására alkalmas udvar van. A műemléképület gyalog két percre az Inn folyótól, húsz percre az óvárostól, tizenöt percre az Innsbrucki Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi Karának épületétől és harminc percre az egyetem főépületétől található. „Mi voltunk az elsők a férjemmel és a gyerekekkel, akik rögtön az épület felújítása után, 1957-ben beköltöztünk ebbe a házba. Az Innsbrucki Magyar Ház azóta az én otthonom” – meséli a ma 84 éves Hanák Beatrix. Elmondja azt is: akkoriban Gróh Béla atya volt a ház igazgatója és férje, dr. Hanák Tibor az otthon vezetője. Miután a férje meghalt és a már idős Gróh atya szanatóriumba került, a kilencvenes évek elején Bea néni vette át és végezte néhány évig a ház vezetését. Jelenleg is meglehetősen aktív: ellátja az Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Szövetségének pénztárosi teendőit és a havonta esedékes magyar szentmisék liturgiáját is ő készíti elő.
Innsbruckban két egyetem: az Innsbrucki Egyetem és az Innsbrucki Orvosi Egyetem, illetve több szak- és főiskola működik, és ezek az oktatási intézmények igen jó hírnevűek. Schenk Gabriella a Bécsi Napló 2012. május–júniusi lapszámában megjelent, Magyar élet Innsbruckban című írásában hivatkozik a Times Higher Education Index megállapítására, mely szerint az Innsbrucki Egyetem 2010/2011-ben Ausztria legjobb, 2011/2012-ben pedig Ausztria második legjobb egyeteme volt. A városban tanuló diákok száma meghaladja a 40 ezret, s egyharmaduk külföldről érkezik. Ennyi diák egy 140 ezer lakosú városban egyben azt is jelenti, hogy a diákszobák igen keresettek és drágák. A gondosan restaurált innsbrucki Magyar Háznak – sokrétű funkciói között – rendeltetése, hogy a magyar diákok és fiatal akadémikusok számára innsbrucki tanulmányaik ideje alatt kedvező áron ideális szálláslehetőséget biztosítson, és ez a cél az otthon húsz kényelmes, egy- és kétágyas, internetcsatlakozással is ellátott, a havas hegycsúcsokra kilátó szobája, modern konyhája, fürdőszobája és könyvtára révén meg is valósul. Ugyancsak Schenk Gabriella idézi a hivatkozott írásában az innsbrucki egyetemi újság, az UNIpress 2010. márciusi számában közölt felmérését, amely alapján az Innsbruckban működő harminc diákotthon közül a Magyar Diákotthon kapta a legjobb értékelést. A Magyar Ház diákjai közül volt, aki egy egyetemi félévet töltött a városban, és volt, aki ott végezte el az egyetemet. Közülük néhányan innsbrucki lakosok lettek – van köztük fogorvos, pszichológus és egyetemi tanár is. „A közös bennük, hogy mindannyian élő kapcsolatot ápolnak az óhazával” – teszi hozzá Szőke Cecília, az innsbrucki magyar közösséget bemutató, Somogyvári Rudolf rendező-producer nevéhez fűződő, Richard Wagner Str. 3 című film szerkesztő-riportere.
A Magyar Ház a különböző magyar egyesületeknek is otthont nyújt, helyiségeiben lehetőség nyílik kulturális, társadalmi és vallási tevékenység gyakorlására. Itt működik többek között a dr. Szabados Péter építőmérnök által 1957-ben alapított, jelenleg Nagy Frigyes elnök irányításával tevékenykedő Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Szövetsége (IMEASZ), a Schenk Angyalka vezette 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapat, a Rupert-Csonka Kata és Parrainer Márta által összefogott Bóbiták Gyermekcsoport, és Nagy-György Attila dél-tiroli lelkész vezetésével ott ünneplik havonta egy alkalommal a magyar nyelvű római katolikus szentmisét is. A Magyar Házban tartják a nemzeti ünnepeinkről – március 15., október 23. – való megemlékezéseket, különböző kulturális programokat, előadásokat, kiállításokat is. Az impozáns épület kertjében 2010 júniusában, Széchenyi István halálának 150. évfordulója alkalmával felállították „a legnagyobb magyar” mellszobrát, Nyáry Zsolt pécsi szobrászművész alkotását. A felújított Ház ünnepélyes átadásán, 2010. október 15-én pedig – amely eseményt a tartomány, a város, az egyetem, az egyház képviselői, a bécsi főkonzul és a budapesti nemzetpolitikai államtitkár is megtisztelte jelenlétével – leleplezték a Menekülés című szobrot, Szabados Eszter keramikusművész munkáját.
Innsbruckban péntekenként rendszeresek az úgynevezett klubestek, amelyekre gyakran hívnak vendégelőadót. Tolnai Gábor, a Pécsi Balett korábbi művésze tíz éve indította útjára és azóta vezeti a Filmklubot, amelynek keretében havonta egy-egy magyar játékfilmet mutat be. Vetítés előtt minden esetben a korszakról, a rendezőről, az irodalmi és történelmi háttérről tájékoztatja a nézőket.
Ezek a péntek esték rendszerint vacsorával, borkóstolóval egészülnek ki, ezen kívül gyakran tartanak a házban születésnapi ünnepségeket kisebb vagy nagyobb vacsorával, műsorral, és mindig nagyon jó hangulatban. Igen-igen közkedvelt a 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapat karácsonyi és anyák napi ünnepsége, farsangi bulija. A magyar nyelvoktatáson résztvevők évenként megrendezett irodalmi délutánja, évzáró ünnepe, a több ízben a kertben rendezett grillezések és játékdélutánok. A Schenk Angyalka által kezdeményezett és fenntartott Magyar Hölgyek Találkozója, valamint a két éve, 0–4 évesek számára a Ringató és a Kacagtató programok alapján létrehozott NeveNincs Csoport foglalkozásai is nagymértékben hozzájárulnak a magyarságmegőrzéshez és a kreatív, hasznos időeltöltéshez.
Mindezek anyagi fedezetét jellemzően magánadományokból, lakbérekből és tagsági díjakból fedezi a házat fenntartó egyesület, amelynek jelenleg 38 tagja van. Az elnökből és további öt tagból álló választott vezetőség havonta ülésezik és évente egyszer tart közgyűlést. A háromévenként megválasztott vezetőség viseli a felelősséget, intézi a Ház ügyeit és képviseli a diákotthont. Működésüket ez ideig támogatta a bécsi Kancellária Hivatal és a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány. A Ház felújításához Tirol Tartomány és Innsbruck város is hozzájárult.
Dr. Szabados Péter: „Ez a ház a mi magyar otthonunk”
Dr. Szabados Péter Budapesten érettségizett és kezdte el egyetemi tanulmányait, majd 1957-től Innsbruckban folytatta. Harmadmagával még abban az évben megalapította a városban tanuló 120 magyar egyetemi hallgató érdekvédelmi szövetségét, az Innsbrucki Magyar Egyetemisták Egyesületét. Később, amikor a civil szervezethez az akadémikusok is csatlakoztak, a szervezet nevét a jelenlegi Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Szövetségére módosították. A szervezetnek kezdetben elnöke, majd vezetőségi tagja volt, 2005 után pedig újra ő töltötte be az IMEASZ elnöki tisztét. 1976 óta a Magyar Diákotthon és Kultúrközpontnak is vezetőségi tagja. Szabados Péter 1962-ben doktorált. Építésvezetőként több vízi erőmű, autópálya és alagút építésén dolgozott, 1984 után pedig mint önálló vállalkozó végzett munkát az osztrák és magyar útépítéseken, útfenntartásokon.
Az elmúlt tíz évben jelentős szerepe volt a Magyar Ház teljes felújításában. Gondja volt egy korszerű konyha kialakítására, mert fontosnak tartotta, hogy a diákságnak és a felnőtt résztvevőknek álljon a rendelkezésére egy tágas, jól felszerelt konyha. A Ház elnöki tisztét egészen addig töltötte be, ameddig hivatala Bécsbe nem szólította; harminc ott töltött év után szűk két éve tért vissza Innsbruckba. Azután ismét átvette a ház vezetését és építőmérnökként gondoskodott az épület rendbe rakásának folytatásáról; nemrég az ajtókat és az ablakokat is kicserélték.
– Nekünk, ’56-osoknak annak idején nem volt más magyar otthonunk, csak ez a ház. Ez volt a mi otthonunk. Hazamenni sem tudtunk, zárva volt előttünk a határ. Napjainkban is leginkább mi, az idősebbek járunk ide… – magyarázza Szabados Péter, és elmondja még, hogy a ma munkavállalás céljából érkezők bármikor hazautazhatnak, és mennek is, ők tehát kevésbé igénylik a külhoni magyar programokat. A kisgyermekes szülők a kicsik miatt nem tudnak az esti programokon részt venni, bár ők megszervezték a maguk foglalkozásait a Bóbiták és a NeveNincs csoportokban. Magyar szentmisére is mindössze 25-30-an járnak, kivéve az ünnepeket és az olyan kivételes alkalmakat, amikor egyházi elöljáró látogatja meg a közösséget. Olyankor be sem férnek a hívek a szentmise helyszínéül szolgáló díszterembe.
Rikkancs – A tiroli magyarság időszakos tájékoztatója
Szabados Péter nevéhez fűződik a korábban fekete-fehérben megjelent, fénymásolás útján sokszorosított Rikkancs, a tiroli magyarság tájékoztatójának a „megszínesítése” is. A 113. lapszám megjelenése előtt álló kiadvány szerkesztését is ő végzi.
– A cikkek szerzői a közösségünk tagjai, és időnként azoktól a magyar barátainktól is kapunk írásokat, akik egyszer vagy többször megfordultak már a házban – tájékoztat a lap lelkes gazdája. – A szövegek és a fényképek korrigálása, a tartalom összeállítása az én munkám. A megjelent összmennyiség (120 példány) nagy hányada (100 db) az előfizetőkhöz jut el, a többi tiszteletpéldányként talál gazdára. Mintegy 20-25 példányt külföldre postázunk, elsősorban volt diák megrendelőinknek: 10-12 példányt Magyarországra, 2-3-at Svájcba, és a lelkészünknek Olaszországba, Dél-Tirolba is küldünk egy példányt. Nem üzlet, sőt ráfizetés, hiszen csak a postaköltség évi 600 euró körül mozog, támogatást pedig a lapkiadás és terjesztés költségeire nemigen kapunk sehonnan. De csináljuk, mert van rá igény.
Mert „hazát cserélt, de szívet nem...”, Szabados Péter 2012. január 20-án Bécsben, Magyarország Nagykövetségének Márványtermében átvette a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország akkori, Ausztriába akkreditált nagykövetétől – ehhez utólag is örömmel gratulálunk!
Nagy-György Attila atya Dél-Tirolból is igen sokat tesz innsbrucki magyar híveiért
Az innsbrucki magyar egyházközség hivatalosan elismert a Tiroli Egyházmegyében. A havonta egyszer ünnepelt szentmisét minden hónap második vasárnapján tartják a Magyar Ház dísztermében, s azt minden esetben a megszokott és közkedvelt agapé követi. Az egyházközség szorosan együttműködik a 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapattal. A közösség lelki gondozását három éve a közeli Dél-Tirolban szolgáló Nagy-György Attila látja el, alkalomadtán pedig dr. Hirschberger Raimund ügyvéd, nős diakónus vezet igeliturgiát magyar olvasmányokkal és énekekkel, német nyelvű prédikációval.
„Nagy-György Attila atyát mindenki nagyon kedveli. Ő Olaszországban szolgál, ezért sajnos nem lehet mindig velünk, de amikor tudják az emberek, hogy jön, már nagyon várják, és külön örülnek, ha néha a pénteki klubesteken is részt tud venni” – mondja lelkendezve az egyházközösség világi elnöke, Wachsmuth Tünde. Elmeséli azt is, Attila atyára mindenben számíthatnak: igény esetén lelki beszélgetést folytat a hívekkel, gyóntat, a keresztelési és házassági előkészítőkről pedig, még ha e-mailen is, de szintén gondoskodik. Évente egyszer ifjúsági lelkinapot tart az Innsbruckban és környékén élő fiataloknak és cserkészeknek; ez idén március 12-én lesz, március 13-án pedig először mutat be ifjúsági misét a közösségben. A közelgő nemzeti ünnepi megemlékezésen lép először közönség elé be a gyermekek újonnan alakult kórusa a Boldogasszony, anyánk és a magyar himnusz eléneklésével.
Wachsmuth Tünde szólt arról is, hogy minden évben egy alkalommal szerveznek autóbuszos zarándoklatot valamelyik európai kegyhelyre, amit kulturális programmal színesítenek.
Az ünnepeket, mint például az anyák napját vagy a karácsonyt, mindig gyermekek szerepjátéka kíséri, és a nemzeti ünnepekről való megemlékezéseket is minden esetben szentmisével zárják. És ami nagyon fontos: a szervezetek szorosan együttműködnek egymással, programjaikat összehangolják, a nagyobb rendezvényeket közösen szervezik.
A fényképek forrása: www.ungarnheim.at
(folytatjuk)
