Dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott és Kalmár Ferenc szomszédságpolitika fejlesztéséért felelős miniszteri biztos Wurst Erzsébet, a Kaláka-Club elnöke meghívására érkezett Bécsbe, és Varga János, a Pázmáneum rektora köszöntötte, illetve mutatta be őket a jelenlévőknek. Mindkét politikus több cikluson keresztül tevékenykedett a Parlamentben, együtt is dolgoztak többek között a Nemzeti Összetartozás Bizottságban és annak Autonómia albizottságában. Kalmár Ferenc az elmúlt esztendőkben tagja volt az Európa Tanács magyar delegációjának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése pedig a 2014. április 9-én strasbourgi ülésén elfogadta A nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában című jelentését, mely mindmáig hivatkozási alap mások mellett a Kárpát-medencei magyarság számára is. Szili Katalin nevéhez a nemzetpolitika terén többek között a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) megalapítása fűződik, amelyet az Országgyűlés elnökeként 2004-ben hozott létre, s amely ma is létező, működő testület a Parlamentben. Szili Katalin, mint elmondta, nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a miniszterelnök-helyettes megbízta őt az autonómiatörekvések támogatásával kapcsolatos feladatok ellátásával. Ezzel összefüggésben látott napvilágot a közelmúltban a Joggal Európában című, az autonómiatörekvéseket áttekintő tanulmánykötet, amelyet az Elnök asszony Bécsbe is elhozott és megajándékozta vele a Pázmáneum rektorát és minden érdeklődőt.
A közel kétórás előadás elején Kalmár Ferenc szólt a nyugat-európai autonóm területekről, melyek közül Dél-Tirol példáját említette, valamint a svédek lakta, finnországi Åland-szigetet. Elmondta: Finnország egész területén a második hivatalos nyelv a svéd, noha a lakosságnak mindössze szűk 6 százaléka svéd nemzetiségű.
Az autonómia kérdésének kezelése tekintetében az előadó három részre osztotta Európát: a Hegyeshalomtól Nyugatra lévő területekre, ahol vannak működő autonómiák és ennek megfelelő társadalmi berendezkedések. A volt szocialista országokban – Hegyeshalomtól Románia keleti határáig, Moldáviáig –, mint mondta, az önrendelkezésről ma már lehet nyíltan beszélni, de valójában nem történik semmi, sőt Romániában inkább visszalépések vannak. „Moldáviától kelet felé, amikor előjönnek ezek a kérdések, rendkívül szélsőséges reakciókat lehet tapasztalni” – fogalmazott Kalmár Ferenc, érzékeltetve, hogy az autonómia vonatkozásában mennyire változó a helyzet Európában.
A miniszteri biztos etnikai szempontból is három területet különböztetett meg kontinensünkön: a száz vagy közel száz százalékban egyazon nemzet lakta területeket, mint például Ausztria egyes részei; a teljes mértékben vegyes területeket, mint amilyen Erdély; valamint a nemzeti kisebbségek által, az adott állomon belül többségben vagy tömbben lakott területeket. Utóbbira a román többségű területekkel körülvett, székelyföldi Kovászna és Hargita megyét hozta fel, amelyekben 70, illetve 80 százalék fölötti a magyarság száma, de megemlítette a román vidékkel körbevett, színtiszta magyar, roppant erős magyar hagyományokkal és magyar népi kultúrával rendelkező községet, Széket is. Szintén szóba hozta a koszovói szerbek által lakott elszigetelt területeket. „Ennek a háromnak a kezelése Európában különböző megközelítéseket igényelne, de a kisebbség ügye roppant érzékeny kérdéskor, amihez az Európai Unió nemigen akar hozzányúlni” – tette hozzá Kalmár Ferenc. Tájékoztatott arról is, hogy a kisebbségvédelmi keretegyezményt Franciaország, Görögország és Törökország nem ratifikálta, még akkor sem, ha az csupán ajánlás. Az országok kezdeményezésére négy-ötévenként Strasbourg monitorizálja, hogy ezt az ajánlást mennyire tartják be, de elmarasztalás megállapítása esetén sincs semmilyen szankció. „Ez nagy probléma” – jegyezte meg Kalmár Ferenc, mint ahogy azt is problémának tekintette, hogy a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját az Európai Unió tagállamai közül még kevesebben írták alá és ratifikálták.
Elhangzott az is: Románia az autonómiakérdést nemzetbiztonsági kockázatként emlegeti, arra hivatkozva, hogy a román alkotmány rögzíti Románia egységes nemzetállamiságát. „A lényeg, hogy mi van a statútumban, nevezhetjük Maros-Olt különleges státusú régiónak” – vázolta a megoldás lehetséges útját az előadó.
„Nem elég ugyanakkor az egyéni jog” – hangsúlyozta Kalmár Ferenc, hozzátéve: Románia nem ismeri el a kollektív jogot, Szerbia viszont igen, és ez nagy előrelépés, mint ahogyan az is, hogy Szerbia hetven év után eltörölte a három délvidéki település, Csúrog, Zsablya és Mozsor magyarjainak kollektív bűnösséget kimondó jogszabályt. „Ukrajnában káosz van” – hallhattuk, s az előadó még egy nagyon fontos megállapítást megfogalmazott, nevezetesen, hogy a vegyes pártok egyenes utat jelentenek az asszimiláció felé.
A környező országok másik pozitív példájaként elmondta, hogy legutóbbi szlovéniai útja alkalmával Lendván mindenhol kétnyelvű feliratok látott…
Szili Katalin azt a kérdést járta körül, hogy Közép-Kelet-Európában van-e lehetőség európai keretek között autonómia megteremtésére, és mit kell tennünk nekünk azért, hogy a határon kívül élő magyar közösségek a jogaikat gyakorolhassák. „Az autonómia nemhogy nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot, de éppen hogy demokrácianövelő és konfliktuskezelő tényező. Sokkal nagyobb konfliktust jelent a többségi és a kisebbségi társadalom között az, ha a számbeli kisebbség nem gyakorolhatja a saját jogait, minthogyha kollektíven gyakorolhatja. Az autonómia továbbá nemcsak a helyben élő magyarok javát szolgálja, hanem az ott élő más nemzetekét is, hiszen kimutatható, hogy ahol autonóm közösségek élnek, a gazdaság sokkal pergőbb, hatékonyabb és gyarapodóbb” – hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott. Ő is kiemelte: nem ez elnevezés a lényegi kérdés, hanem a tartalom, az autonómiakoncepciót pedig mindig az érintett közösségnek kell kidolgoznia. „Ma különböző szövetségeken belül lehetőség van arra, hogy asztalon tartsuk ezt a kérdést, de ha ebben a többségi társadalom és Európa nem partner, ha részükről erre nincs fogadókészség, akkor csak magunkban fogunk beszélgetni. Ezért nekünk egyik legfontosabb feladatunk, hogy felmutassuk a létező közösségi elképzeléseket” – mondta az előadó.
Szili Katalin felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt 10-15 évben a magyarság Magyarország határain kívüli létszáma átlagban 10 százalékkal csökkent – kivéve Burgenlandot, ahol 41 ezerről 52 ezerre növekedett. „Sajnos fogyunk mindenhol, és nekünk ezt komolyan kell vennünk, nehogy véletlenül az élet tegye zárójelbe ezt a kérdést. Mert ha így folytatódik a demográfiai tendencia, akkor néhány évtized múlva szükségtelen lesz a tömbben élő magyarság területi autonómiatörekvéseiről beszélni” – állapította meg Szili Katalin. Ahhoz a tényhez pedig, hogy a kisebbségi, nemzetiségi kérdéseket Brüsszel nemzeti hatáskörökbe utalja, ezt fűzte hozzá: „Ha tehát bármelyik ország azt mondja, hogy a kisebbség számára nemzetbiztonsági kockázatot jelent, akkor sajnos erre nagyobb fogadókészség van.” Vázolta azt is: miközben ma Európa összlétszámának 85 százaléka a többségi társadalom tagja, 10 százaléka őshonos kisebbségben él és 5 százaléka migráns, feltűnő, hogy az Unió az 5 százalékkal mennyit foglalkozik és a 10 százalékról hallani sem akar. „Európának erre a kérdésre föl kell figyelnie!” – sürgette a szemléletváltást Szili Katalin.
Nagy tapsot váltott ki a bécsi közönség körében elnök asszonynak az a gondolatsora is, amelyben kifejtette: Európának keresztények a gyökerei, és ezeket a gyökereket nem lehet kivágni, kihasogatni, mert azzal a lombját fogjuk elveszíteni, az új hajtásai sínylik meg, és Európa ez előtt nem csukhatja be a szemét. Európának a zsidó-keresztény hagyományokhoz tartozónak kell maradnia, nem veszítheti el ezt a jellegét, és ez nem szabad, hogy pártpolitikai kérdés legyen.
A közönség soraiból érkező kérdésekre válaszolva a vendégek elmondták: a világon szétszóródott nemzetünk tagjai közötti párbeszéd három legfőbb fóruma a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) és a Diaszpóra Tanács, a diaszpóra képviselői pedig a KMKF-ben is jelen vannak megfigyelőként. Leszögezték ugyanakkor: nemzetpolitikai párbeszédet csak úgy lehet folytatni, ha a pártok azt látják, hogy a társadalom részéről ebben egyetértés van. Szili Katalin nem rejtette véka alá azt sem: „Ameddig mi egymással veszekszünk, addig a szomszédunkban mindenki hátra fog dőlni.” 2004. december ötödikével összefüggésben kijelentette: ami azon a napon történt, azoknak a felelőssége, akik akkor kettétörték a nemzet gerincét és visszavetették a folyamatokat legalább hat-hét évvel. A párbeszéd kérdésköréhez az elnök asszony megjegyezte: a generációk közötti párbeszédet hasonlóan fontosnak tartja, s ennek érdekében szoros együttműködést kezdeményezett a Kárpát-medence ifjúsági szervezeteivel.
A további tervekről szólva elmondta: a munkát ebben az évben a szórványban élők helyzetének áttekintésével folytatják, megvizsgálják, hogyan érvényesülnek a kisebbségi jogok és a Nyelvi Charta, az eredmények összegzését pedig a Magyar Szórvány Napjára (november 15.) közreadják egy a Joggal Európában címűhöz hasonló tanulmánykötetben. Azt követően a diaszpóra felmérését végzik majd el, aminek az összefoglalása szintén megjelenik.
Joggal Európában – A Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések 25 éve
Az elmúlt hetekben napvilágot látott kötet – miként az alcíme is utal erre – az elmúlt huszonöt év autonómiatörekvéseit tekinti át, illetve azokat a jogi kereteket, amelyeket ehhez Európa biztosít. Új autonómiakoncepciót nem tartalmaz, az eddigieket tárják az olvasók elé. A könyv végigveszi a körülöttünk élő nemzetrészeket és elemzi az ott lévő helyzetet, lakossági arányokat, összetételt és terminológiailag is tisztázza a fogalmakat, kitérve arra, hogy maguk a közösségek milyen fogalmakat használnak és a koncepciók mit tartalmaznak. A kötet is hangsúlyozza, hogy autonómiát csak úgy lehet teremteni, ha az érintettek igénylik és ennek érdekében mindent meg is tesznek. A könyvet egy év alatt állították össze és közös munka eredménye, abban részt vettek a Kárpát-medencei külképviseletek, konzulátusok, és összeállításához hozzájárult a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, valamint a Bethlen Gábor Alap is. A kötetet Mile Balázs szerkesztette, szakmai lektora Kántor Zoltán, szerzői Szili Katalin, Mile Balázs, Molnár Tamás és Varga Péter voltak, formai kivitelezésében Varró Anna Veronika segítette a szerzőket. A kötet hasznos segítség lehet a mindennapokban is. (A könyv fotója: Illyés Tibor, MTI)
Rendezvényfotók: Fetes Kata
