2016. október 21-én reggel nagy izgalommal indultunk útnak 50 fő türi, balázsfalvi és bethlenszentmiklósi magyar származású, 14 és 25 év közötti fiatallal. A legtöbben még sosem jártak kicsi Magyarországon, ezért különösen sokat jelentett számukra ez az út. Kísérőként mentorommal, Kémenes Lóránt türi plébánossal és Bodoczi Anna bethlenszentmiklósi óvónővel igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a velünk utazóknak olyan élményekben lehessen részük, amelyek a szívükig érnek és meg is őrződnek ott. A buszút során - a csapat-összehangolás mellett - a forradalom és szabadságharc történeteivel, hozzá fűződő gondolatokkal és érzésekkel ruháztuk fel a csapatot, egyrészt Lóránt atya előadásai, másrészt 1956-ot idéző énekek megszólaltatása és tanítása által. Egerbe délután 17 óra körül érkeztünk. A regisztrációt és a szállásfoglalást követően finom vacsora fogadott bennünket. Este az érdeklődők részt vehettek a szórványprogram ünnepélyes megnyitóján, majd egy táncbemutatóval egybekötött táncházon adódott lehetőség szórakozásra és ismerkedésre.
Másnap, 2016. október 22-én délelőtt Recskre látogattunk el az egykori munkatáborból kialakított Nemzeti Emlékparkba. Ezt követően Budapestre vezetett utunk, elsőként a Magyarság Házába, a Mi Magyarok kiállítás megtekintése céljából, majd részt vettünk a Műegyetem épületében tartott ünnepségen és a hozzá kapcsolódó fáklyás felvonuláson, végül pedig - fiataljaink legnagyobb örömére - a Parlament épületébe nyerhettünk betekintést. Az alaposabb ismeret- és élményszerzés céljából külön idegenvezetők kísértek minket körbe a világ harmadik legnagyobb, s egyben az egyik legszebb országházában. Úgy érzem, ez az utóbbi kettő programpont volt a legmeghatározóbb fiataljaink számára. Ahogyan csillogott a szemük a fáklyák büszke hordozása közben, majd a Parlament gyönyörű épületéből az erkélyre kilépve és a városra letekintve, azt sosem felejtem el.
Utunk utolsó napján, 2016. október 23-án szálláshelyünk városában, Egerben juthattunk különleges élményekhez. Délelőtt a Bazilika épületében vettünk részt egy lélekemelő szentmisén, melyben Kémenes Lóránt atya is szolgálatot teljesített. Ez után tettünk egy sétát a belvárosban, majd az egri vár épületegyüttesének megtekintése közben bátor őseinkre emlékeztünk. Ebédünket a korábbi napokhoz hasonlóan még együtt fogyasztottuk el a szintén szórványból érkező magyar testvéreinkkel és a Rákóczi Szövetség képviselőivel. Ekkor került sor a sosem könnyű búcsúzásra és a köszönetnyilvánításokra is. Útravalóként a szervezők finom falatokkal és egy-egy szövetség által összeállított csomaggal ajándékoztak meg minden résztvevőt.
Különös élmény volt részt venni egy szórványmagyaroknak szervezett programon úgy, hogy Velük együtt érkeztem, az Ő szemszögükből láttam és éltem át az eseményeket. Összességében azt a következtetést tudtam levonni, hogy ilyen alkalmakkor különösen nagyon fontos lenne a személyes kapcsolat ápolása és elmélyítése a szórványban élő magyar közösségek vezetőivel, hiszen Ők egész életüket arra tették rá, hogy megmentsék nyelvünket és kultúránkat a gyakran nagyon nehéz körülmények ellenére is. A tiszteletadás mellett ezért érdemes meghallgatni szavukat: tapasztalataikat, észrevételeiket, javaslataikat, mert csak Ők tudják igazán, milyenek a szórványmagyarok mindennapjai. Hálával tartozunk a Rákóczi Szövetségnek, amiért lehetőséget biztosított arra, hogy 50 küküllőszögi fiatallal együtt anyaországunkba utazhassunk. Sokat jelentett ez számunkra, mert személyes élményeik által elmélyedhetett magyar kultúrához való kötődésük és erősödhetett nemzeti identitástudatuk.
