December 10-én jubileumi ünnepség keretén belül emlékezett meg az elmúlt huszonöt év munkásságáról a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Az alkalmon köszöntőbeszédek sorából, emlékplakettek átadásából és énekes, táncos műsorokból állt össze. A fellépők között volt a Pro Musica kamarakórus, Incze Melinda, Stekbauer Hanzi Réka, Nyisztor Ilona, Kilyén Ilka, Vaszi Levente, Turbuk Mária és a Székely Mikó Kollégium néptánccsoportja. Emlékplaketteket azon személyek, szervezetek kaptak, akik az elmúlt negyed évszázadban segítették támogatták az RMPSZ munkásságát.
Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke, miután köszöntötte meghívott és megjelent vendégeket, az ünnep fontosságát hangsúlyozta. "Kell az ünnep, az ünneplés, mert gyakran lankad a remény, fogytán a türelem, a hit önmagunkban, s néhol a magasság Istenében." Mint elmondta, az együttlét erős kötődést jelent az egyre erősödő sodrásban, s alkalmat ad egymás megtalálására. Ezt követően a Bethlen Gábori mondás jelenlétét magyarázta a szövetség 25 éves munkásságában. "Ne politizálj, építkezz." Az ünnepre való készülés lehetőséget teremtett a visszatekintésre, és az eddigi út megvizsgálására. "Hitem szerint a szolgálat huszonöt esztendeje, az építkezés, a küzdelem, a magyar nyelvű közoktatás minőségi fejlesztése érdekében végzett munka évei ezek... nagyon sok kínálkozó lehetőség, szakmai kihívás, siker és időnként bizony kudarc is" övezte a szövetség munkásságát.
Pótápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, nemcsak a megjelenteket, hanem a nemrégiben és a közeljövőben névnapjukat ünneplőket is köszöntötte. Külön üdvözölte a magyarországi és a kárpát-medencei társszervezetek képviselőit is. Az államtitkár az összefogást emelte ki, mint az elmúlt huszonöt év legfontosabb eredményét. A szövetség munkájának köszönhetően az erdélyi pedagógusok együtt tudtak jövőt tervezni és dolgozni. Az anyanyelvű oktatás ügye, olyan szent ügy, melyért össze lehet fogni, s amelynek érdekében közös hangon tudnak szólni. Az összefogásnak köszönhetően olyan közösség teremtődött meg, amely elkötelezett elöljárója lett a magyarság ügyeinek, s így az RMPSZ egyik fontos pillére, az erdélyi magyarság megmaradásának.
Az államtitkár tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az idei évben kilencvenöt millió forinttal támogatta a Moldvai Csángómagyar oktatási programot, ahol 29 helyszínen, negyvennégy pedagógussal, csaknem kétezer gyermek részesül az anyanyelv oktatásban. Az idei évben folytatódott a szakképzési terv megvalósítása, míg az elmúlt két évben harminckilenc szakképző intézmény tanműhelyének, tangazdaságának kialakítása, illetve megújítása is megtörtént, összesen 311 millió forintból. Potápi Árpád János bejelentette, hogy az induló kárpát-medencei óvoda-, és bölcsődefejlesztés keretein belül Erdélyben kilencszázmillió forintból 200 játszótér készülhet el, 300 millió forintot eszközfejlesztésre, míg 227 millió forintot módszertani fejlesztésre költhetnek az intézmények.
Az idei év legnagyobb tanulságának azt nevezte az államtitkár, hogy "Márton Áron emlékezete a mai napig élő, gondolatai a huszonegyedik században is utat tudnak mutatni nekünk, a változó világunk kanyargó útvesztőiben. Utat mutatnak minden magyarnak, nemcsak az erdélyieknek, utat mutatnak nemcsak a katolikusoknak, hanem minden felekezet számára." Zárásként a következő évekhez sok sikert és "nagyon sok magyar gyermeket" kívánt. A zárszót követően pedig egy emlékplakett mellett egymillió forintot ajánlott fel az RMPSZ informatikai fejlesztéséhez, illetve hárommillió forintot az Apáczai Csere János szobor felállításához.
Lászlófy Pál István, az RMPSZ korábbi elnöke, s örökös tiszteletbeli elnöke Istennek adott hálát elsősorban az elmúlt huszonöt évért. Elismerését és köszönetét fejezte ki a szövetség minden egykori és mai tagjának, vezetőinek, s azt kívánta hogy a jövő pedagógusai, gyermekei és szülői tanulságos, továbbvihető, erősödő szövetséget lássanak, s éljenek meg az RMPSZ-ben. Végezetül Márton Áron szavaid idézte: „Amint az egyénnek joga van az élethez, a családalapításhoz, a szabadsághoz, a munkához, a becsülethez, a tulajdonhoz, a művelődéshez, a vallás szabad gyakorlásához, ugyanúgy joga van a nemzetiségnek, hogy a maga sajátos életét szabadon élje, kultúráját fejleszthesse, a saját ügyeit a maga alkotta szabályok szerint és saját szervei által a maga felelősségével intézze a vele együtt lakó népek jogos érdekeinek tiszteletben tartása mellett."
