Nagy Zoltán Losoncon született 1961-ben. 1980-ban a pozsonyi Iparművészeti Középiskola grafika szakán érettségizett. 1980-1981, valamint 1984-85 között az Új ifjúság című hetilap grafikai szerkesztője volt. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát 1985-91 között végezte. Mesterei Albín Brunovsky és Karol Ondrečka voltak. A grafikusként induló művész diplomamunkájával, a Madách-sorozattal vált ismertté, hiszen gazdag szellemi világa, mesterségbeli tudása egyértelművé tette helyét a művészeti világban. Grafikái, ceruzarajzai, tempera-, pasztell-, akril- és olajfestményei kidolgozottak.
Az április 27-én nyílt Konfrontációk című kiállításon elsősorban a művész legfrissebb munkái láthatóak, ugyanakkor több korábbi képe is szerepel. Ezek együttes bemutatása révén követhettük nyomon Nagy munkásságának utóbbi években tapasztalható hangsúlyváltásait. Nagy Zoltán a grafikától már jó pár éve, évtizede elmozdult a festészet felé. Pontosabban olyan felszabadultsággal alkot a keze ügyébe kerülő dolgokból, hogy a szó szoros értelmében vett „képző-művészetként” írható le a technikákat, és anyagokat szabadon alkalmazó alkotómunkája. Grafika, rézkarc, tusrajz, kollázs műfajában is alkot, de a vásznon túl kartonra, farostlemezre, pizzásdobozra, vagy akár konyhaajtóra is fest olajjal, akrillal. Helyenként akár egy-egy teapapírt (Mon cherry), vagy fogpiszkálót is ráhelyez a képre (Jákob lajtorjája), vagy felhasítja és összevarrja (Meghasadt táj) a vásznat, de akár egy gyógyszercsomagolás darabkáját is beilleszti a képbe (ahogy ezt a Hal szeme c. képen is látjuk).
Munkái spontán alkotásról, szabad képzettársításokról tanúskodnak. Sok képén felismerhetjük a gesztusfestészet törekvéseit (Piros jelek, Narancssárga spirál, Tűz egy gótikus katedrálisban), hiszen látjuk, a festő kézmozdulatait a belső érzékenység, indulatok irányítják. A vásznon, farostlemezen, kartonlapon létrejövő felület drámai hatással van ránk, hiszen láthatóvá vált számunkra - nézők számára - a festmények keletkezésének folyamata. A vizuális telítettség, az olykor egymásra rakodó festékrétegek, a színek egymáshoz való viszonya, a formák játéka pedig óhatatlanul a hatalmába kerít. A képeket létrehozó gesztusok egy belső, gazdag világ lenyomatai: az ösztönös festői mozdulatban a színek, formák, anyagok természetének mély ismerete nyilvánul meg. A vastag festékrétegekből, az egymást keresztező élénk színekből a 2D és a 3D problematikájára is asszociálhatunk, de a sötét és világos találkozásait, a színek együtthatásával való játékot, a kép síkjában létrejövő tereket látva nem tudunk nem arra gondolni, hogy mi van a képben.
A kiállítás képeit május 16-án kurátori tárlatvezetés keretében is megtekinthették a látogatók, 23-án pedig alapiskolások ismerkedhettek a művészettel, melyet kreatív foglalkozás követett.
