A kendilónai református templom története
A Teleki kastélyban működő szociális otthon dolgozói mondták, hogy mikor van istentisztelet. Nagy lelkesedéssel tértem vissza vasárnap jóval az első harangszó előtt, de a templom még mindig zárva volt. Út szélére ülve vártam, hátha jön valaki. Kis idő elteltével egy idős férfi közeledett integetve, nehogy tovább menjek. Ő volt Farkas Józsi bácsi, a templom és temető gondnoka, harangozója lassan 20 éve.
„Ha tudná, milyen rég nem járnak ide fiatalok.” Kezdte a történetet Józsi bácsi. „A közösségbe jelenleg 67 fő tartozik, többségük nyugdíjas már. Az elmúlt 17 évben 4 keresztelés volt... Régen minden másképp volt… Nehezen bírjuk már a munkát, pedig lenne mit csinálni a templom és a temető körül. A parókia szépen rendbe lett hozva, lassan beköltözik az új Tiszteletes Asszony."
A templomot Teleki Pál és neje, Vay Katalin építette 1726-ban. A faluban ekkor lett uralkodó az református vallás, azelőtt a Haller család idejében unitárius vidék volt. A Teleki családnak a kerthez és a templomhoz külön bejárata volt, a falu népe az oldalsó ajtón közlekedhetett. "Rég nem kérte senki, hogy nyissam ki!"
Fájdalommal emlékezett dr. K. Tompa Artúr lelkészre, akit 1944-ben feleségével és sógornőjével együtt a közeli erdőben kivégeztek. Testüket csak hetekkel később tudták örök nyugalomra helyezni a közeli temetőben. Sírján az alábbi felirat olvasható: „Uram, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.
Az építés és világháború közti időről nem sokat tudtam meg, de a közösség folyamatos működéséről a templomkertben látható, szolgálatot teljesítő tiszteletesek síremlékei tanúskodnak.
A második harangszónál körülbelül 20 fő gyűlt össze, valóban én voltam a legfiatalabb. A közösség minden tagja örömmel fogadott, nem csak istentiszteletre, de magukhoz is meghívtak vasárnapra. Egy rendkívül nyitott és befogadó közösséget ismerhettem meg, szívesen megyek a következő alkalommal is.
