XII. Ars HUNGARICA Fesztivál Nagyszebenben

Nyitónap

A rendezvény ünnepélyes megnyitójára az impozáns Tükörteremben került sor. Az öt kulturális műfajt kínáló eseményen elsőként Serfőző Levente fesztiváligazgató köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta, mennyire fontosnak tartja, hogy ebben a városban, ahol a magyarság szórványban él, tudják az itt élő román, szász és más nemzetiségűek is: a magyar kultúra és művészet nagyon színes, előremutató, alkalmazkodó és táplálkozik más népek kultúrájából is. A rendezvény nem titkolt célja, hogy teljes nyitottsággal megszólítsa az etnikailag vegyes családokat is.

Ezután Barabás János, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus vezető konzulja megköszönte a szervezőknek azt a munkát és fáradozást, amelynek eredményeképp bemutatják a magyar kultúra értékeit a Kárpát-medence határában és hangsúlyozta, a nemzetek közötti megbékélés és együttélés egyik igen fontos pillére a kulturális együttműködés, ennek kölcsönös megismerése és elfogadása. Ő is kiemelte, hogy mennyire fontos a vegyes házasságú családok támogatása, melyre a következő évtől a magyar kormány is kiemelt figyelmet fordít.

Benedek Zakariás, RMDSZ képviselő  hangsúlyozta a fesztivál fontos szerepét a térségben és továbbította Kelemen Hunor, illetve az országos elnökség üdvözletét.

A hivatalos megnyitó után a híres nagyszebeni származású Borsos Miklós képzőművész: Visszanéztem félutamból címmel - 1971-ben megjelent - könyvének német nyelvű fordítását mutatták be. A művész mindig nagy szeretettel emlékezett az itt töltött gyermekkorára, amely később meghatározó volt életére, és munkásságára. Ezt követően egy rövid részletet néztünk meg az 1986-ban készült, Borsos Miklós: Szülőföldjeim című filmből, melyben a művész Szebenben töltött gyerekkorát eleveníti fel.

A film után  Ivácson Rebekka nyitotta meg saját kiállítását. A ceruzarajzok mellett különleges, illatos, tealevelekkel festett képeket is láthattunk, szagolhattunk. A jelenlévők ráadásként egy olyan teakóstolón vettek részt, amelyen a különböző világrészek ceremóniáit és szokásait ismertette a grafikusművésznő.  Japán, Kína, India, Oroszország, Marokkó, Törökország és Anglia teafogyasztási szokásait, az egyes szertartásokhoz szükséges eszközöket, a teákat és azok elkészítésének folyamatát lépésről lépesre mesélte el nekünk Ivácson Rebekka. A különleges gasztronómiai eseményhez kellemes zenei kíséretet nyújtott az Intermezzo Quartett.

Az fesztivál első napjának estéjét az Atrium Cafféban zártuk. Itt adott koncertet a székesfehérvári fiatalokból álló Peet Project zenekar.

2. nap

Az Osonó Színházműhely a nagyszebeni Művészeti Líceumban adott baráti találkozót az Ismeretlen barátok társasága, avagy Piknik egy japán szőnyegen című előadásuk kapcsán. Az interaktív előadáson résztvevők részesei lehettek egy napjainkban is aktuális drámai szituációs játéknak. A darab rendezőjétől, Fazakas Misitől megtudtuk, hogy egy néhány évvel ezelőtti ifjúsági tábor ihlette a történetet. Az ott nyaraló – magyar és román - fiatalok olyan saját történeteiket mesélték el, amelyek a nemzetiségük miatt diszkriminatívan, érzékenyen, bántóan érintette őket. Ezekből a történetekből válogatva született meg a darab. A szeretet nem lehet nemzetiségi kérdés. Bárki lehet a barátod, bárkit elfogadhatsz, segíthetsz, szerethetsz. Nyitottnak kell lenned.  Lehetünk mi is „Edik”, akik hidat építenek - nemzetiségek között - az értelmetlen gyűlöletkeltés közepette.

Délután a Tháliában adott koncertet a  Liszt Ferenc Zeneakadémia három növendéke. Karasszon Eszter csellóművész, Hotzi Panni zongoraművész, valamint Kiss Judit Anna mezzoszoprán énekesnő Kodály Zoltánra emlékezett előadásukkal. A háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja, majd három éven át elnöke 135 éve született. A fiatal művésznők előadása megindító volt. Egy jelenlévő hölgy meg is jegyezte, ő gyakran jár komolyzenei hangversenyekre, rengeteg művészt hallott élőben játszani, de csodálattal töltötte el ezeknek az ifjú tehetségeknek a koncertje.

Hét órakor folytatódott a programsorozat a Gong Színházban. Mire odaértem, már javában próbált Palya Bea és zenekara a színpadon. Tapasztalásból, impresszióból volt bőven, ahogy megszólalt a zene, és saját életéből ihletett dalait énekelte, eljátszotta, bemutatta az énekesnő. A színház megtelt élettel. Ez a ritmus, az életszeretet, az öröm aztán átragadt a nézőtéren ülőkre is.  Mindenkire hatással volt Palya Bea. A koncert végén kimerülten, mindent kiadva magából mutatta be zenekarának tagjait, majd hálásan búcsúzott a nagyszebeni közönségtől.

3. nap

Ahogy zártuk az előző napot, úgy folytattuk a harmadikat: Palya Bea ezúttal a gyerekeknek énekelt. Altatok című albumát keltette életre a színpadon. A művésznő – reggel lévén – először közös nyújtózkodásra buzdított bennünket. Miután átmozgattuk picit tagjainkat, elkezdődött a zenés igézet. Lili – Palya Bea nagyobbik lánya – világába csöppentünk, az ő lábával tipegtünk a varrodába, iskolába, cukrászdába, s ki tudja még hova vittek bennünket ezek az aprócska gyerektappancsok. A gyereksereg nagyon élvezte az előadást, hiszen ők is részesei lettek a produkciónak. Az énekesnő folyamatosan kapcsolatot tartott a gyerekekkel.

Este 7 órakor a Gong Színházban folytatódott a rendezvény a MÁCSAFEJ Zenekar zenés – irodalmi előadásával. Szilágyi Domokos versei szóban, míg Fekete Vince költeményei – Ferencz Csaba által - megzenésítve szerepeltek. A lelket karcolgató összeállítást a közönség nagy tapssal hálálta meg.

A nap a Music Pubban zárult, ahol - az ifjúságra is gondolva - a  gyergyószentmiklósi No Sugar Zenekar játszott. Portik Lívia énekesnő és csapata eljátszották a Hiszek benned című saját dalukat is, amely a 2016-os év Legszebb Erdélyi Magyar Dal-a lett. A lelkes hallgatóság nagy része persze nem bírt ülve maradni. Táncolva, ugrálva, énekelve élvezték az együttes játékát.

4. nap

Ismét a gyerekeknek kedveztünk a délelőtti műsorokkal. A nagyszebeni Habitus Könyvesbolt volt a fesztivál fő helyszíne ezen a napon. Itt találkoztunk délelőtt Simó Ibolyával és Jakab Ervinnel, akik elhozták nekünk Tomi, Ervin és az iskola című dokumentumfilmjüket. A székelyvarsági két iskolásfiú – az elsős Tomi és a nyolcadikos Ervin – egy tanévét ismerjük meg. Hogyan mennek hóban, sárban, napsütésben az iskolába. Nap mint nap gyalogolva, dacolva az időjárási viszontagságokkal. Bepillanthatunk a két család életébe, miként élnek szeretetben, egymásra figyelve, békességben egy szobába zsúfolva hatan. A film után a gyerekek nagyon sok érdekes kérdést tettek fel a film alkotójának. Megtudtuk tőlük többek között azt, hogy továbbra is tartják a kapcsolatot a székelyvarságiakkal, hogy Tominak közben született még egy testvére, Ervin elkezdett dolgozni édesapjával. Az 50 perces filmet másfél év alatt forgatott anyagból vágták össze.

Délután ugyanitt vetítettük le Arany János: Szent László legenda című kisfilmjét. A mozi előtt Bíró Nándor Alfonz tereziánumi plébános úr mondott néhány gondolatot Szent Lászlóval, fontos történelmi tetteivel, és nagyszebeni vonatkozásával kapcsolatban. Kiderült, hogy összejövetelünk helyszíne már csak azért is szimbolikus értékű, hiszen éppen felettünk, a katolikus templomban van – a nemrégiben helyreállított – Szent Lászlót ábrázoló vitrália. Az ólomüveg ablakot az akkori szebeni plébános állíttatta a saját költségén.

Ezután Marosán Csaba kolozsvári színművész vette át a szót, aki elmondta nekünk, hogy 2017-ben van Szent László királyunk és – a 200 éve született - Arany János költőnk Emlékéve is. Ezért kézenfekvő volt számára, hogy feldolgozza Arany János: Szent László legendáját. Hol is lehetne fontosabb Szent Lászlóról beszélni, mint Erdélyben, hiszen a legenda szerint ő mentette meg a székelyeket. A filmben látható, hogy Marosán Csaba végig látogatja a témához kapcsolódó emblematikus helyszíneket. Így Nagyszalontát, Debrecent, Nagykőröst, Budapestet, Nagyváradot, valamint a Királyhágót.

A mozi után a művész átszellemült Arany Jánossá, és bemutatta nekünk azt a költőt, aki 59672 egyedi szót használt fel költészetében. Megismertük életútját, Petőfivel való barátságát – Petőfi Sándor még le is rajzolta őt -, és az ebből született levelezésüket, életében megélt sikereit és bánatát. Marosán Csaba rávilágított karakán humorára. Arany műveit meghallgattuk Lackfi János által mai nyelvezetre átírt formában is. Hát mi tagadás, nem éppen úgy hangzik, mint az eredeti, de lehet, hogy a mai fiatalok könnyebben megértik. Mindenesetre, szerintem itt is igaz a mondás, mindig az eredeti a legjobb!

Néhány perc szünet után Banner Zoltán előadóművész, művészettörténész, költő és író volt a vendége Orth István nagyszebeni grafikusművésznek. Eddig 58 saját könyve jelent meg. A Kós Károlyi úton haladva ő szintén a transzilvanista művészetelméletet vallja, és képviseli.  A beszélgetés témája Banner Zoltán 2016-ban megjelent Képírás-képolvasás című művészettörténeti olvasókönyvének bemutatása volt.

A fesztivál negyedik napja a Music Pubban zárult Szabó Előd és a TITÁN nevű szászrégeni együttes koncertjével. Szabó Előd egy fontos üzenetet fogalmazott meg, amit az est folyamán többször is megerősített. Ne költözzünk el! Próbáljunk otthon kialakítani olyan körülményeket, hogy jól érezzük magunkat ott, ahol születtünk. Ezt a gondolatot képviselik több saját szerzeményükben is, mint például az Üzenem a távolból című dalukkal. Az Égig érő fák című dalukkal pedig megnyerték a Petőfi Rádió által hirdetett A te zenéd című versenyét, így ez a szám lett május hónap dala.

5. nap

Az ötödik nap délelőttjén Blénessy Enikő színésznő az óvodások segítségével élesztette újra Flóra kerti virágait, zöldségeit. A kicsiknek ki sem kellett mozdulniuk megszokott környezetükből, hiszen Flóra házhoz ment. Az ügyes munkát, a sok segítséget itt is honorálta a lelkes kertész, a jutalom sárgarépák nagy sikert arattak. Vidám gyerekszempárokat kaptam búcsúzóul, mikor elhagytam az óvoda épületét.

Délután 4 órakor a Polgármesteri Hivatal belső udvarán gyülekeztek a fotóművészet szerelmesei. Ezen a különleges helyszínen mutatták be a Magyar Fotósok Világszövetsége által elhozott díjnyertes pályaművekből válogatott fotókiállítást.  

A megnyitó után a Habitus könyvesboltban folytatódott a fesztivál programsorozat - Újszászi Ilona újságírónő könyvbemutatójával. A Hogyan lettek ők amerikai magyarok? című könyvét hozta el nekünk Magyarországról. Az írónő családi történeteken keresztül mutatta be a világtörténelem eseményeit, és a személyes sorsokra gyakorolt hatását.

A Gong Színházban ezután néztem meg a budapesti Udvari Kamaraszínház: Halottak napjától Virágvasárnapig című előadását. Trianon előzményei és következményei elevenedtek meg a színpadon. Ezt itt Erdélyben látni, különösen érzékenyen érintett engem is. Gondolom, az itt élőket még inkább, ugyanis mi mindannyian, mind az anyaországiak, mind a történelmi Magyarországon élő magyarok, magunkon viseljük az oda vezető útnak és magának a diktátumnak nyomait. A gondolatébresztő darab után az estémet – sok más lelkes zenekedvelővel együtt – ezúttal is a Music Pubban zártam.

A Koszika & The HotShots banda tagjai adtak ott koncertet. Az erdélyi magyarokból álló együttes sok külföldi feldolgozás mellett saját nótákkal is szórakoztatta a nagyérdeműt. A Hangolj rám! című daluk nagy sláger volt 2011-ben, hosszú idő óta nem játszották, de most örömmel fogadták a nagyszebeniek.

6. nap

A Thália kistermében kezdtük a fesztivál 6. napját. A szebeni gyerekek ezúttal a kolozsvári Bábjátszótér előadására kaptak meghívást. S ha már Kolozsvár, ki más is lehetne a történet főszereplője, mint a város híres szülötte, Mátyás királyunk. A változatos cselekményekben gazdag históriát a két bábművész, - Demeter Ferenc és Gál Orsolya - nagyszerű játékkal adta elő. A gyerekek le voltak nyűgözve. Remek játék volt, vicces jelenetekkel és gyönyörű, színes bábokkal, hátterekkel. Ráadásul a mesén keresztül új ismeretek szerzésével gazdagodott az ifjúság.

Délután érkeztek Nagyszebenbe ösztöndíjas társaim – Bajusz Erika, Garamvölgyi Anett, Hollanda Tímea és Bokor Csongor - és meghívott vendégeink, hogy a fesztiválon belül egy szakmai fórumon ismerjük meg egymás munkáját, vitassunk meg fontos kérdéseket. A rendezvényt Serfőző Levente, az Ars HUNGARICA Fesztivál igazgatója, a HÍD – Szebeni Magyar Egyesület vezetője nyitotta meg.

A Habitus könyvesbolt egy újabb könyvbemutatónak adott otthont délután. Mátyás Csilla beszélgetőpartnere Szász Hargita volt, aki első művét – amely 2017. márciusában jelent meg- , a 365-öt hozta el Nagyszebenbe. A szórakoztató irodalmi kategóriába sorolható könyv nyelvezete könnyed, de a története már nem annyira.

A könyvbemutatót Gyulai Zsuzsanna Radnóti- díjas versmondó, illetve a Strófa Trió előadása követte. A program első felét Arany Jánosnak szentelték. A fesztiválunk tiszteletére öt új megzenésített verssel készültek. A műsor második részében nagy ívű válogatást hallhattunk a magyar irodalom remekeiből.

A péntek estét az Átrium Classic Caféban töltöttük. A Kozma Orsi Quartet itt adta erdélyi turnéjuk első koncertjét. Idén ünneplik 10 éves jubileumukat, ezért egy „Best of” összeállítással érkeztek.

7. nap

Szombat délelőtt a nagypiac téri Német Demokratikus Fórum székházában találkoztunk a konferencia résztvevőivel, majd innen indultunk együtt az ASTRA Múzeumba, hogy megtartsuk a szakmai fórumot. A magyar (tömeg)rendezvények üzenete mindannyiunk számára fontos, és aktuális kérdés. A délelőtti program során végig vettük a térségben szervezett nagyobb magyar vonatkozású kulturális rendezvényeket több szempont alapján.

A nap folyamán Demeter László bemutatta a Tortoma Kiadó legújabb kiadványait. A Kelet Kapuja történelmi folyóiratban például rengeteg érdekes cikk található. Az évente 4 alkalommal megjelenő kiadványban a magyarság eredetkérdésével foglalkoznak hazai és külhoni szakértők értekezései segítségével.

Ezután a sepsiszentgyörgyi Evilági Együttes mutatta be Székelyföld szellemi kulturális örökségét, a még ma is közszájon forgó mondáit és legendáit zenésített formában. Ezzel is érthetőbbé, befogadhatóbbá téve a gyermekek számára. Ezen a területen szinte minden különleges földrajzi helyszínnek, várnak, településnek, szentnek legendája van. A formáció tagjainak az a küldetése, hogy ezeket a történeteket szerethető módon, a dallamok segítségével örökítse át a gyermekek szívébe, lelkébe.

Este 7 órakor a Tükörteremben kezdetét vette a táncház és bál. Megállás nélkül szólt a zene egész este, hiszen két együttes is húzta a talpalávalót. Az erdélyi Pirospántlikás zenekar Magyarlapádról, valamint a magyarországi Kalangya Együttes biztosította a jó zenét a fergeteges hangulathoz. A magyarlapádi Gyöngypárta Táncegyüttes csodálatos népviseletben tartott néptáncbemutatót a bál elején. Vezetőjük: Hajdara-Herczeg Hajnalka ösztöndíjas társam, és férje, Hajdara Tamás. A gyönyörű koreográfia után a csoport tagjai a nézők közül választottak táncpartnereket, hogy bennünket is megmozgassanak.

8. nap

A nagyszebeni Református templomban a baróti Kájoni Consort együttes koncertezett vasárnap délelőtt. Nevüket a  XVII–XVIII. század magyar műzenéjének legfontosabb emlékéről - Kájoni János ferences szerzetes-orgonista gyűjteményéről - a Kájoni-kódexről eredeztethetjük, mely az egyházi dallamok mellett számos világi zenei emléket is megőrzött.

Innen átsétálva a római katolikus Szentháromság-plébániatemplomba Medve Sándor trombitaművész és Brita Falch Leuter orgonaművész közös koncertjét hallgattam meg, melynek címe A barokktól a dzsesszig. Miközben élveztem az andalító zenét, gyönyörködtem a nemrég felújított ólomüveg ablakban, amely Szent László királyunkat ábrázolja, s amelyről már a templom alatt lévő Habitus könyvesboltban is szó esett.

A programsorozat utolsó felvonására a Gong Színházban került sor. Falusi Mariann és Sárik Péter zárta a fesztivált egy fergetes koncerttel. Az est elején Serfőző Levente, a fesztivált szervező HÍD – Szebeni Magyar Egyesület elnöke kihívta az önkéntes segítőket a színpadra, hogy megköszönje az előkészítésben, valamint a rendezvény nyolc napján nyújtott segítséget. Majd színpadra szólította a művészeket, hogy zenéjükkel méltó befejezést adjanak a fesztiválnak.

Sokunknak nagy élmény volt az elmúlt 8 nap. Sokat tanultunk, rengeteg embert megismerhettünk, és a meglévő ismeretségek barátságokká erősödtek. Tiszteletreméltó, hogy ebben a városban, ahol ennyire kevés magyar él, egy színvonalas rendezvénysorozattal, markánsan jelzik az itt élőknek, nem szabad elfeledkezni gyökereinkről.