A 2000-es évek elején azonban újra feléledt a vásár hagyománya, amit a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet rendezett meg. Most tizenharmadik alkalommal került sor a Katalin-napi vásárra, amit idén több közreműködő segítségével egy mulatsággal (táncházzal) színesítettünk, hogy a régmúlt idők teljes pompájában újra erőre kapjon.
A vásár a reggeli órákban kezdődött, s míg a szülők és felnőttek a vásárt járták, addig 11 órától már kézműves foglalkozással vártuk a gyermekeket a Bánffy Központ egyik termében. A foglalkozás osztatlan sikert aratott. Rengeteg érdeklődő látogatott el ide, és készítette el saját csuhébabáját, csuhéból készült szaloncukrát, képkeretét egy helyben készült fényképpel, valamint hűtőmágnesét. A foglalkozás vezetői Solarič Doris és Gerencsér Szilvia voltak, akiket a Muravidék Néptáncegyüttes tagjai segítettek.
A kézműves foglalkozást követően játékokkal és tánccal várták az érdeklődő gyermekeket a központ próbatermében. Ennek a foglalkozásnak a vezetői, felügyelői Balaskó Enikő és Böröndi Róbert volt. A talpalávaló muzsikát a Harangláb Népzenei Együttes biztosította. A gyermekmulatságban egy jó csoportra való gyermek vett részt.
Az este folyamán, amikor a vásár lecsendesedett és az árusok is már szedelődzködtek, a táncteremben újra felcsendült a muzsika, mivel 17 órától a felnőttek ropták a táncokat. Moldvai és szatmári táncokat tanultak a táncházban, amelyet Balaskó Enikő és Böröndi Róbert vezetett. A kezdeti kis létszámot követően a táncterem hamarosan megtelt, és a mulatság a tetőfokára hágott.
A lendvai Katalin-napi vásár nagy sikert aratott. Bár a közreműködők − a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK), a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI), a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa − kimerültek, mégis látszott a szemükben az elégedettség, hogy megérte a fáradtságos munka.
