Kárpátalja ezen eldugott, festői zugában szép számban élnek sokgyermekes családok. Nem véletlen, hogy a tágas terem ezen a napon szűkösnek bizonyult. A készülődés már napokkal korábban megkezdődött. Bár a helységben nincs magyar nyelvű iskola, ezt részben pótolja a hétvégi anyanyelvi tanítás. Hadar Irén és Kurilják Katalin oktatók, tanítványaikkal erre az alkalomra egy izgalmas, sokszínű műsorral készültek. A Páduai Szent Antal nevét viselő Karitász Óvoda növendékeivel együtt közel 100 gyerek mondott rövidebb, hosszabb verset a Mikulás bácsinak, meghálálva az ajándékokat. Már javában folytak az előkészületek, amikor tudomásunkra jutott, hogy magyarországi vendégek látogatnak el az ünnepségre: a Magyar Katolikus Karitász munkatársai, valamint a Via et Vita Nagycsaládosok Egyesületének képviselői érkeztek, hogy személyesen adják át adományaikat a helyi gyerekeknek. A vendégek is nagy érdeklődéssel hallgatták végig az előadásokat.
A program végén Écsi Gábor atya, a Katolikus Karitász elnöke beszélt Szent Miklós történetéről, amely szerint a püspök, aki gazdag család sarjaként született, szétosztotta vagyonát a szegények között, és ezzel a cselekedetével számos nehéz sorsú család életét változtatta meg.
Ezután a szülők és gyerekeik közösen, tréfás játékokat játszottak, kézműveskedtek.
Összességében egy gyönyörű és emlékezetes ünnepségnek lehettünk részesei, ahol újra bebizonyosodott a tény, hogy a Magyar Közösségi Házakra, azok összekovácsoló ereje miatt feltétlen szükség van. Az anyagországi jelenlét, az odafigyelés, emeli a fényét minden hasonló ünnepségnek, és erősíti az összetartozás érzését.
"Legyen nektek ez a nap emlékezetes emlékeztetőül és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak, nemzedékről nemzedékre” (2 Móz 12,14)