A magyar kultúra napján Marosán Csaba mutatta be Kalotaszeg irodalmi örökségét
Ismerősként köszöntöttük a vendéget, mert ahogyan Böjte Lídia tanárnő a bemutatás során elmondta, a két líceum és az általános iskolák magyar tagozatos diákjai találkozhattak vele az elmúlt évben rendhagyó irodalomórán. A meghirdetett program gazdagabb lett a vártnál, a vendég ugyanis egy 2017-ben készült felvétellel érkezett: levetítette azt az Arany-évre készített rövidfilmet, melyben a költő pályafutásának legfőbb állomásait veszi sorra. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található a Toldi estéje 1853-ban keletkezett variánsa, mely Szent László legendáját is tartalmazza.
Ezt követően került sor a „Nagyírásos" – írók, költők vallomásai Kalotaszegről" című műsorra. Megismerhettük a tájegység több szülöttének gondolatait, emlékeit. Betekintést kaptunk egy 19. századi anyakönyv segítségével abba is, hogyan rögzítették a kor református lelkészei a legfontosabb eseményeket. Hallhattuk Ravasz László gyermekkori naplóbejegyzését, Kós Károly cikkét az első sztánai református bálról, ahol Móricz Zsigmond oly jól érezte magát vendégként. Kiderült, hogyan maradt meg római katolikusnak Jegenye, ahol Kájoni János zeneszerző, botanikus szerzetes született 1629-ben, s honnan ered a falu közelében található Hugyo-hegy neve.
Megtudhattuk, hogyan került két körösfői legény Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményére, miért is szerette a neves festőművész leginkább a kék varrottast Kalotaszeg kézimunkái közül. A ma oly népszerű minták Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka révén lettek ismertek világszerte. A magyargyerőmonostori nemesasszony első alkalommal az 1885-ös Országos Vásárra vitt el egy egész kalotaszegi szobabelsőt, hogy bemutassa szülőhazájának értékeit. Ezt követően annyi megrendelés érkezett, hogy a bánfihunyadi elemi és leányiskola tantervébe fel kellett venni a varrásoktatást is. Mire az 1887-es brüsszeli, az 1890-es bécsi, az 1904-es St. Louis-i világkiállítás elérkezett, a kalotaszegi kézműipar fellendült, s biztos megélhetést nyújtott a környék lakóinak. Láthattunk számos archív fotót is, melyeken a falvak és városok lakóinak hétköznapjait és ünnepeit örökítették meg.
Az estet Ady Endre költeményei zárták, a templomból a Kalota partján vonuló „pompás magyarok" képe után az előadás helyszínéhez is méltó sorokkal búcsúztunk: „Adja meg az Isten, / Mit adni nem szokott, / Száz bús vasárnap helyett / Sok, víg vasárnapot, / Adja meg az Isten."
