Délelőtt volt a gyülekező Magyarlapádon a parókián, ahol szépen lassan beszállingóztak a fiatalok, a távolról érkezőket reggelivel és meleg teával fogadták, míg a helybéliek addig előkészítették a terepet a kezdéshez. Lassan gyűlt a nép és miután mindenki befutott, közös éneklés mellett vártuk, hogy a megérkezett testünkhöz a lelkünk és megérkezzen.
A dalolászás után a Bibliából részletek olvastunk el, amiket utána kiscsoportos bontásban jelenítettünk meg, evvel is közelebb kerülve az akkori korhoz és élethez. Az előadások után ismét énekeltünk és kezdtük érezni a gyomrunk korgását. Az óránkra tekintve láttuk, hogy ebéd idő van. Elrendeztük az asztalokat, és vártuk a finom ebédet, amit néhány kedves asszony készített nekünk a délelőtt folyamán. A fedővel letakart lábost elénk tették és az ima után nagy lelkesedéssel vetettük rá magunkat rá. Levéve a fedőt, láttuk, hogy a lábos üres és csak egy papír van benne, hogy az ebédet Egyiptomban találjátok. Csak egy valaki volt közöttünk, aki tudta, hogy merre is van az a bizonyos Egyiptom.
Felvettük meleg kabátunkat és útra keltünk. Majdnem fél órát sétáltunk a hideg időben, mezőn és erdőn át, míg megérkeztünk Egyiptom földjére. A még gőzölgő ebédből belakmároztunk és teli hassal indultunk vissza, a meleg épületbe. Játékkal, énekléssel zártuk a napot és közös ima után mindenki útnak indult haza.
