13 nemzet anyanyelve Sándoregyházán
Sándoregyháza adott otthont az immár 11. alkalommal megrendezett Anyanyelvi Világnap ünneplésének. Az UNESCO 1999-ben döntött úgy, hogy február 21-ét az anyanyelvek megünneplésére szánja.
Szerbia sajátosan gazdag a kisebbségek által beszélt nyelvekben. A történeti Bánság, igazi népvándorlási terület volt a középkortól. Számos kisebbség itt maradt, és őrzi-beszéli anyanyelvét azóta is. Az a kis aromun népcsoport, akik a helyi elnevezés szerinti „cincár” nyelvjárást beszélik, megragadták az alkalmat, hogy anyanyelvük megünneplését a kiemelt ünnepnapra tegyék, azaz a nemzetközileg megállapodott február 21-ére. Az ő kezdeményezésükre és örömükre indította útjára a pancsovai önkormányzat 2007-ben az Anyanyelvek Nemzetközi Világnapja megünneplését. Az itt élő bolgárság, identitásuk szerinti „paltyánok”, azaz a pálosok rendje által katolikus hitre térített bolgárok (Pál követői), szintén kaptak az alkalmon, és felvállalták, hogy a rendezvénynek otthont adjanak Pancsova község egy településén, Sándoregyházán. Nem véletlenül itt, hiszen számos menekülési útvonaluk egyike ide vezette őket a 19 század utolsó harmadában. Itt letelepedve élnek azóta is békében a betelepítéssel ide került bukovinai székelyekkel. Az anyaország nyelvét is beszélő két népcsoport jól ismeri egymás nyelvét is.
Ebben az évben 13 nemzetiség és az anyaország szerb nyelve mutatkozott meg énekben, versben a sándoregyházi Zarko Zrenjanin Művelődési Otthon kistermében. Az ünnepséget megtisztelte a Nemanja Rotar és Tatjana Bozic a pancsovai előljáróságtól, illetve a bolgár és a magyar nagykövetség kultúrattaséi is. Megszólaltak a részvevők többek közt cseh, szlovák, bolgár, román, görög, szerb, magyar, makedón nyelven, sőt még kínai szavalatot is hallhattunk.
A helyi magyarság büszkén emlegette, hogy a műsorszámok közt a magyar lett a legtöbb. Az ösztöndíjas program keretében októbertől sikerült egy kisgyermekekből álló néptánccsoportot toborozni Sándoregyházán, velük egy dunántúli gyermekjátékokból álló koreográfiát mutattunk be. Jómagam a bukovinai székelység fájdalmas vándorlását „énekeltem meg” a helyi székelység nagy örömére. A Dél Pacsirtái is felléptek kis kórusukkal, őket Győrfi Sándor zenetanár vezényelte. A helyi általános iskola lehetőséget ad a magyarságnak nyelvápolásra. Az oktatást Almási Júlia tanárnő végzi, és munkája gyümölcseként szép dalos-verses összeállítás dicsérte a magyar nyelvet ezen a napon. Almási Júlia nyilatkozatában kiemelte, hogy minden évben új reményt ad egy-egy ilyen megmutatkozási lehetőség a magyarság számára, igenis érdemes kitartóan foglalkozni a gyermekekkel.
Magyarországiként felemelő volt hallani és látni ezt a kulturális kavalkádot, nyelvi gazdagságot egy helyen, egy faluban, és mindenképpen az volt magyarként anyanyelvünket képviselni.
Sándoregyházi leánykák Dél Pacsirtái Gyermekkórus Az általános iskolai magyar nyelvápoló csoport
