Kereszthódoló körmenet Beregszászban

A hamvazószerdától húsvétig terjedő időszakot a különböző keresztény felekezetek eltérő módon élik meg, ám közös bennük, hogy Krisztus szenvedésére emlékeznek. Az egyik ilyen hagyomány a keresztút, így most is Krisztus keresztáldozata előtti szenvedésének állomásairól emlékeztünk meg, az Evangélium leírását segítségül híva.

Valamennyi állomásnál a kerület mintegy 18 magyar papjának egyike tartott rövid szentbeszédet, életszerű példákkal hozták közelebb hozzánk az eseményeket.

Az atyák szóltak többek közt arról, hogy milyen gyakran bújunk mi is Pilátus kényelmes szerepébe, amikor szemet hunyunk helytelen cselekedetek felett, vagy, hogy ahogy Jézust köntösbe öltöztették majd sorsot vetettek rá, mi is hány bőrt le tudunk húzni Istenről önző imáinkban. Krisztus nem onnantól szerette Pált, hogy elkezdett prédikálni, hanem már akkor is, amikor üldözte őt; így szeret minket is, hibáinkkal együtt!

A menet a buszállomástól a Vérke parkot kétszer keresztezve, érintve a római katolikus templomot, a Sevcsenkó utcai görögkatolikus templomig haladt. Mivel a reformátusok idén sajnos nem vettek részt a körmenetben, így templomuknál nem volt állomás. Az állomások közt a keresztet mindig megadott csoport vitte, kezdve a papokkal, majd a papnék, őket követték sorban az özvegyek, a betegek, a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók, a fiatalok, a férfiak és édesapák, s végül az édesanyák. Közben nagyböjti énekeket énekeltünk a kiosztott segédfüzetekből.