1. Mindenképpen szükséges egy rátermett helyi vezető, aki összefogja és kézben tartja a magyar anyanyelvű közösséget, programokat szervez, kapcsolatokat épít a környékbeli magyar közösségekkel és az anyaországgal. A közösség lelke, motorja ő, hiányában atomjaira hullik a közösség és akár néhány évtizeden belül bekövetkezhet a teljes beolvadás.
2. Magyar nyelvű értelmiségi réteg, de legalább néhány fő vagy egy-két család elengedhetetlen ahhoz, hogy az egész közösség számára példaként szolgálhasson kitartásból. Ők mutatják meg a többieknek, de a többségi társnemzetek tagjainak és az anyaországiaknak is, hogy igenis lehetséges a megmaradás szórványban, bármiféle konfliktus vagy önfeladás nélkül, akár hosszú évszázadokon át is.
3. Alapfeltétel a helybeli vagy közelben lévő magyar nyelvű oktatás, nevelés, óvodáskortól legalább az általános iskola végéig. 14 éves korára így a szórványban felnövő gyerek megtanul helyesen beszélni, írni, olvasni magyarul, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy később magyar nyelvterületen boldoguljon, illetve hogy a magyar kultúra és műveltség alapjait továbbadja a következő nemzedékeknek.
4. Nagyon sok múlik a szülők egyéni felelősségén, hogy magyar iskolába adják-e gyerekeiket. A környező országok magyarlakta vidékein mindenütt találkoztam azzal az érveléssel (vagy inkább félelemmel), hogy ha a szülők nem a többségi nemzet nyelvén járatják iskolába a gyereket, akkor nem fog rendesen megtanulni szlovákul, ukránul, románul, szerbül stb. A tapasztalat ezzel szemben azt mutatja, hogy amíg a többségi nyelvet a gyerek óhatatlanul (és nagyon helyesen) tökéletesen elsajátítja a családon és az iskolán kívül is, ugyanakkor kisebbségben, főleg szórványban a saját anyanyelvét csak akkor tanulja meg anyaországi szinten, ha tanulmányait magyarul végzi.
Ha fenti feltételek közül egy is hiányzik, kétségessé válik a hosszú távú megmaradás. Ha esetleg egyik feltétel sem lenne adott, sajnos ki kell mondanunk, közel a vég.
