A szlovák oktatási minisztérium a 26 452 aláírással támogatott petíció ellenére sem volt hajlandó módosítani a kerettantervet, és csupán egy éves haladékot kapott a kisiskolák felszámolása is, ami a magyar oktatási nyelvű iskolák több mint a felét érinti közvetlenül.
A rendszerváltás óta folyamatosan zajlik a magyar nyelven való minőségi oktatatás különféle rendelkezésekkel történő módszeres ellehetetlenítése. A magyar közösségnek időről-időre összefogással sikerült elérnie, hogy intézményeinek legalább a működéséhez szükséges alapvető feltételei adottak legyenek, és hogy minden magyar gyermek, aki úgy dönt, hogy magyar oktatási intézményben szeretne tanulni, annak lehetősége legyen rá. Az iskolahálózat ilyen mértékű megcsonkítása – amelyet a 2013-ban elfogadott, 2015-től pedig részlegesen érvénybe lépő oktatási reform rendelkezései eredményeznek – ezt az alapvető minimumot is veszélyezteti.
Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének szavaival élve, „nem szólni, amikor alkotmányos jogot felülírja a törvény, súlyos vétek”! Beszédében feltette továbbá a kérdést, kié az iskola? Az államé, vagy azoké a szülőké, gyermekeké, tanároké, akik élettel töltik meg? Ez a gondolat vezérelte a tüntetés szervezését összefogó oktatási petíciós bizottság tagjait is, akik Fibi Sándor és Vojtek Katalin koordinálása mellett, szakmai, civil szervezetek és politikai érdekképviseleti tömörülések bevonásával lehetőséget teremtettek az oktatással kapcsolatban megfogalmazódott igények együttes megjelenítésére.
Swartz Katinka, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének alelnöke tolmácsolta a szülők üzenetét. Hangsúlyozta, hogy a jövőben senkitől nem tűrik el, hogy önös érdekeit előtérbe helyezze a közös ügy, az oktatás ügyével szemben.
Simon Attila, a Szlovákiai Magyar Történelemtanárok Szövetségének nevében tett felszólalásában elmondta, egy megoldás van, ha a felvidéki magyarság kezébe veszi sorsának irányítását, nevezzék ezt akár önigazgatásnak, akár önkormányzatiságnak, akár autonómiának. Simon köszönetet mondott mindazoknak a történelemtanároknak, akik nem a minisztériumi előírások, hanem lelkiismeretük szerint tanítják a történelmet.
Berényi József, a Magyar Közösség Párjának elnöke beszédében több fontos dologra is rámutatott. Elmondta, hogy az elmúlt huszonöt év a rombolás megállításáról, a folyamatos védekezésről szólt. Itt az építkezés, a határozottabb kiállás ideje. „A törvényeket a parlamentben hozzák, így megváltoztatni is csak ott lehet, ez pedig akkor lehetséges, ha ehhez kellő erőt tudunk felmutatni, ha minél több magyar képviselő lesz. Ezt elérhetjük külön-külön is, de összefogással könnyebb, és mi erre nyitottak vagyunk” – mondta. A tüntető tömeg ekkor dübörgő tapssal helyeselt.
Bugár Béla a Most-Híd vegyespárt elnöke szerint, ha Szlovákiában tisztességesebben kerülnének felhasználásra a közpénzek, akkor jutna forrás a oktatásügyre is.
Ondrej Dostál, a Polgári Konzervatív Párt elnökének megejelenése és hozzászolása is pozitív reakciót váltott ki a tömegből. Az ő szavai jelenítették meg azoknak a szlovák nemzetiségű polgároknak a gondolatait, akik megpróbálják megérteni a magyar kisebbség helyzetét, és elfogadni, támogatni törekvéseit, amelyek a többségi nemzetéhez hasonló, egyenlő jogok megszerzésére, érvényesítésére irányulnak.
A beszédeket követően ezer magyar dalolta nemzeti imánkat, a Magyar Himnuszt.
A megmozdulást támogatta az MKP, a Híd, a CSEMADOK, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, Komárom városa, a Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, a Via Nova és a Iuven, valamint a Diákhálózat is.
