Bográcsfőző versenyen jártunk
Dobó Márta, az egyesület vezetője, keserédesen mesél a falu kulturális és mindennapi életéről. Egy több, mint százéves műemlékvédelmi tájház, egyik pici, értékekkel telerakott szobájába vezet minket (aminek a berendezése is megérne egy teljes cikket!), ahol beszélgethetünk. Szükség van az elvonulásra, mert egyébként hatalmas sürgés-forgás van a hatalmas udvarban, házban, óriási mellékszárnyakban egyaránt, ugyanis lassan a főzőverseny eredményhirdetése következik!
Völgyes, egy olyan csodálatos falucska Észak-Bánságban (Szerbia), Szabadkától 25 kilométerre, ahol a 200 ott lakó lélek mindegyike magyar. Márti néni az életét szentelte annak, hogy a magyar kultúra Völgyesen megmaradjon. Tudja, ha a kultúra eltűnik a faluból, megszűnik az élet is. Az Aranykalász Művelődési Egyesületnek éppen ezért, énekkara és tánccsoportja is van. Mégha a létszám kevéske is (9+4 fő), utánpótlás pedig nemigen akad, ugyanis évente legfeljebb egy baba születik, vagy egy sem - az óvoda és az iskola is tavaly zárt be a faluban, mert nem volt gyerek -, a harcot nem adhatják fel. Lehet, hogy kevesen vannak, de szeretik egymást és szeretik a falut. Egy másik asszony, az udvaron megragadja a kezemet, és büszkén mutat fel a tetőszerkezet egy felújított részletére; pályázaton nyertek pénzt (Csoóri Sándor Alap), amiből megvásárolták az alapanyagot, de a munkát maguk végezték, a lakók, a Völgyesiek. Így élnek itt a magyarok, mind a 200-an.
Most pedig verseny van, 10 csapat (összesen: 10 településről) verseng, kié indén a legjobb paprikás (pörkölt)! Régi hagyomány szerint lehet: birka-, marha- vagy kecske(!)paprikást készíteni. A rendezvény szintén az Aranykalász szervezése. Fesztivál-hangulat van, édesség- és kukoricaárusok, élőzene, szépen feldíszített csapatstandok; vagyis „van itt minden, mint a bucsuba’”! Minden van, de leginkább jókedv és szeretet és persze mennyei illatok. A főzőversenyen, olyan egyéb kategóriákban is lehetett első, második, harmadik díjat nyerni, mint például: legszebb őszi dekoráció, legszebb összkép, vagy legjobb pálinka.
A látogatásunk alatt interjút is készítettem Márti nénivel, amiben megkérdeztem tőle, miért fontos számukra a verseny megszervezése minden évben? Ezt a választ kaptam: „két szó: összetartó erő”. Völgyesen van minden, mint a búcsúban: hit, szeretet, remény!
