Vukovár szimbólummá vált a háború alatt elszenvedett tragédiái miatt. A város számos helyen viseli a szenvedés nyomait, mind a térben, mind a szívekben. 1991-ben Horvátországot megtámadta a Jugoszláv hadsereg, Vukovár augusztus 25-től november 18-ig volt ostrom alatt. Elsőként a Kórház Múzeumba, az emlékezés helyére látogattunk, ahol korabeli videó felvételeken, híradós adásokon, interjúkon keresztül nyerhetünk bepillantást a történtekbe. A kórház földszintjén és az alagsorban a sebesültek ellátására szolgáló termekben kiállítást találunk, mely az egykori felszereltséget és a betegek reménytelen helyzetét tárja elénk. A falon a háború naplója és az elhunytak nevei szerepelnek. A kórház katonai célpont volt, naponta több ezer találat érte. Az orvosoknak és ápolóknak vezetékes víz nélkül, egyre csökkenő gyógyszerkészlettel és felszereléssel kellett ellátniuk a háborús sebesülteket, civileket.
Ezután az Ovčarai Emlékközpontba mentünk; az ovčarai hangárban történt a háború egyik legnagyobb vérontása. 1991. november 20-a estéjén 264 katonát és civilt - főként horvát származásút - hurcoltak el Vukovárról, a kórházból és mészároltak le a hangárban. Az emlékhelyen sötétség uralkodik, az örök gyászban csak a középpontban elhelyezett örökmécses ég, mely körül az áldozatok nevei olvashatóak. A betonpadlóba ágyazott töltények, a falak mentén pedig olyan személyes tárgyak, amelyek az itt elhunytak tulajdonai voltak. A falakon az áldozatok képei gyulladnak fel és hunynak ki. Az emlékhelyet szavakkal leírni rendkívül nehéz, az a fájdalom és gyász, amely ott lakik a hangárban, nem adható vissza sem szavakkal, sem képekkel.
Az emlékezés terei közül az utolsó állomásunk a Honvédő Háború Áldozatainak Temetője volt. A temető központjában egy emlékmű áll, közepén örökmécsessel, a mögötte lévő területen egyen fehér fejfákat láthatunk, a tömegsír helyét. A családtagoknak ebben a tömegsírban megtalált szeretteiket kellett azonosítaniuk. 938 áldozatot exhumáltak. Az ő márvány síremlékeik találhatóak az emlékművel szemben. Az utolsó részen üres sírok állnak, azokat jelképezve, akiket a háború után sem találtak meg.
A háborús megemlékezés után Jakumetović Rozália és a vukovári közösség tagjai vendégül láttak minket a Magyar Házban. Lángossal, pálinkával és sok szeretettel vártak. A nyugat-szlavóniai magyarok megnézték a készülő etnokonyhát, a berendezett magyar szobákat, és kellemes hangulatban beszélgettek a vukovári magyarokkal.