A nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes segesvári előadása
A 20. század egyéni és közösségi tragédiái, a két világháború embertelen szörnyűségei, mély nyomot hagytak a magyar közösségek történelmi emlékezetében. Talán nincs olyan család, még ha több nemzedékkel később az utódok már nem is mindig ismerik történetüket, amelyiket ne érte volna veszteség, gyász. Sokan voltak olyanok, akik egyéni és közösségi sorsuknak meghatározó fordulataira később nem kívántak emlékezni, vagy nem tudták feldolgozni, de olyanok is akadtak, akik éppen a veszteségből felállva és megerősödve építették újra a jelent és a jövőt gyermekeik, leszármazottaik számára. Ezért vagyunk itt, ez volt a megmaradás útja.
A Bekecs Néptáncegyüttes ebben az előadásában olyan képeket rajzol a tánc összehangolt koreográfiájának, a zenének, és a narratív elemeknek a felhasználásával a közönség elé, amelyek segítségével megidézik a hadba vonulók és az itthon maradottak érzéseit, fájdalmát. A színpadi események szimbolikusan mutatják be a történelmi viharoknak, fordulatoknak kiszolgáltatott embert, míg az irodalmi szövegtöredékek, naplórészletek, vetített képek fokozzák a közönség bevonódását, a művészi közlés személyességét.
Mi is jelen voltunk, az iskola és a kollégium magyar tagozatának diákjaival, az előadás anyagát pedig egy rendhagyó történelemóra alkalmával dolgozzuk fel.
