Magával ragadó élményzuhatag Temesváron
Felemelő érzést és szívet melengető megtapasztalást jelentett, hogy Temesvár centrumában, az Opera téren és környékén három napon keresztül a magyar nyelvű beszélgetések domináltak. Anyanyelvünk és az általa közvetített nemzeti kultúránk ismételten, intenzíven birtokba vette a közteret. A rendezvényt a helyben élő és elszármazott magyar családok, civil szervezetek, intézmények, vállalkozók és művészek közös eseményeként jegyzik. A Temesvári Magyar Napok legfőbb célja a magyar kultúra és hagyományaink közösségben való megélése, felidézése és megismertetése a többségi társadalommal, valamint a városban élő nemzeti kisebbségekkel.
Az élményfolyam 27-én, csütörtökön vette kezdetét, a Temesvári Opera érdeklődőktől zsúfolásig megtelt patinás színháztermében. A hagyománnyá vált programnyitó ökumenikus istentisztelet vezérszónoka Pál József-Csaba volt, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye, 2018. augusztus 6-án beiktatott magyar származású temesvári püspöke. Többek között Grezsa István miniszteri biztos, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Tamás Péter temesvári magyar tiszteletbeli konzul és a magyar származású temesvári alpolgármester, Farkas Imre köszöntötték ünnepi gondolataikkal a közönséget. Az est fénypontjaként színpadra lépett a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, és Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán: Magyar hősök, csaták, szerelmek című formabontó, lendületes, lélegzetelállító előadásával elkápráztatta a nagyérdeműt. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes régi nagy történelmi pillanatokat, sokat emlegetett magyar legendákat és példás hősöket megidéző műsorának ősbemutatójával tisztelgett Temesváron az 1848-as forradalom 170. évfordulója előtt.
Péntek és vasárnap között a sokszínű, tartalmas és rendkívül széles spektrumon - egymással párhuzamosan - mozgó programkínálatban a családok minden tagja megtalálta az érdeklődésének legmegfelelőbb kultúrelemeket. Az oldott és szórakoztató előadások, könnyű- és komolyzenei, illetve színházi programok éppúgy az események részét képezték, mint a társadalmi, gazdasági, politikai vagy filozófiai, művészeti jellegű kérdéseket érintő és mélységi dimenzióikat is feszegető tartalmas beszélgetések, meghittebb interakciók. Számtalan intellektuális, értékelvű programelem közül válogathatott a Stuttgarttól, Budapesten és a Dél-alföldön át a Délvidékről is érkező közel 30.000 érdeklődő. A legnépszerűbb programok a nagy koncertek (Bagossy Brothers Company, Charlie és Demjén Ferenc), a gasztronómiai és kézműves vásárok és a hagyományőrző tevékenységek voltak. Nem hiányozhatott a jurtaállítás, az 1552-es ütközetet megidéző ostromjáték vagy a viselet- és fegyverbemutató sem. A gyermekeknek többek között kreatív fejlesztő nyelvi játékokkal és a Rejtő Jenő életét bemutató irodalmi kiállítással készültek, a helytörténet iránt érdeklődőknek történelmi belvárosi sétával, a hitélet iránt elkötelezettek pedig egy ökumenikus körtúrán ismerkedhettek Temesvár templomaival. Néptánc produkciókkal és táncházzal lelkesítették a közönséget, akik a szellemi táplálék mellett bor, sör- és csokoládékóstolókon ízlelhették az esszenciális, manufakturális termékeket. A műhelybeszélgetéseken felbukkant Szili Katalin, a Századvég Gazdaságkutató Alapítvány elnöke, Barthel-Rúzsa Zsolt és a Hungarikum és a Magyar Feltalálók szerzője, Szilágyi Szabolcs is.
Ösztöndíjas munkatársammal, Mecser Szilviával első temesvári hónapunk a Magyar Napok intenzív szervezési munkálataival telt. Igyekeztünk minél aktívabban részt vállalni az egyes folyamatokban. Az esemény megtervezését, a programkínálat kialakítását és a megvalósítás színvonalát, minőségét is kiemelkedőnek tartom, a rendezvény bármely magyarországi nagyvárosban is gond nélkül megállta volna a helyét. Örömmel tapasztaltam, hogy a Várbástya Egyesület elnökségébe tartozó főszervezők energiát és időt nem kímélve fáradhatatlanul, elkötelezetten dolgoznak egy magasabb rendű cél, a temesvári 15.000 fős magyarság valódi közösséggé kovácsolásáért. Szívügynek, missziónak tekintik a munkát. A szórvány túlélésének egyik záloga az együttműködés. Példaértékű a Temesváron uralkodó szemlélet: bár az egyes szervezetek eltérően gondolkodnak bizonyos kérdésekről, elnökségük felfogása-attitűdje némileg különbözik egymástól, a közös cél érdekében mégis képesek a világlátásbeli különbséget és a személyes ellentéteiket félre téve, egymásra partnerként tekintve összefogni, és kizárólag a magyar közösség javát szem előtt tartva támogatóan fellépni, cselekedni. Óriási erény, ami külhonban sajnos csak kevés helyen tapasztalható.
Vasárnap éjjel a tér magyarsága, elismerése jeléül kitörő ovációval, vastapssal, éljenzéssel és „szép volt fiúk” kántálással fogadta a színpadra lépő megfáradt szervezőket, programfelelősöket és jelentős számú önkéntes segítőt, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Felemelő érzés volt Petőfi-programos anyaországi magyarként köztük állni, és realizálni, hogy erőmhöz és lehetőségeimhez mérten némileg én is hozzájárultam a nemzettest külhoni bázisának megerősítéséhez.
