"Emlékezzünk azokra is, akik elvándoroltak!"
Szeretem Zombort, nem csak azért, mert egy apró ékszerdoboz, és nem csak azért, mert a kevés magyar lakossága olyan kedves, hogy nap, mint nap elolvadok tőlük, hanem azért is, mert egy igazi hőst adott nekünk: Schweidel Józsefet.
1796. május 18-án született, „nálunk”, Zomborban. Katonai pályafutása rátermettségének és lojalitásának köszönhetően, egyenesen ívelt felfelé, egészen a világosi fegyverletételig, amikor már Pest várparancsnoka volt. Ami viszont igazán hőssé teszi őt a szememben, hogy, bár az aradi vészbíróság kegyelemre javasolta Haynaunak (ő volt az egyetlen!), ő köszönte szépen, de nem kért belőle. A hősi halált választotta, mert esküje kötötte.
Így, Zomborban, Schweidel személye állt a megemlékezés középontjában. Délutáni kezdéssel, a Szent Rókus temető Szent Kereszt kápolnájában, Drobina Gábor tartott szentmisét, majd ezt követően koszorúzások következtek. Az 1848/49-es emlékobeliszknél Rezicska Károly, a Magyar Polgári Kaszinó alelnöke, a műemlékvédő csoport elnöke, beszédébe beleépített egy nagyon fontos, aktuális dolgot, ami a múlt idézés helyett, a jelenbe emelte az eseményt: ne csak a hősi halált halt fiainkra emlékezzünk, hanem azokra is, akik napjainkban elvándoroltak hazájukból. Ez is gyász, bár az elválás nem örök (sokszor az), de emlékezni kell, hogy tanuljunk belőle, hogy megoldást találjunk!
A harmadik helyszín a Magyar Polgári Kaszinó udvara volt, itt néhány nyolcadikos emlékműsorát követően, mintegy az emlékezés megkoronázásaként a résztvevők megkoszorúzták Scweidel József mellszobrát, és gyertyát gyújtottak mind a „13”-nak.
A kegyeleti napot, a Magyar Polgári Kaszinó szervezte, október 5-én. A koszorúkat, elhelyezte dr. Csige Gábor, Magyarország szabadkai konzulja, Hajnal Jenő, az Magyar Nemzeti Tanács elnöke, továbbá a Szent György Lovagrend, Baja város önkormányzata, a Rákóczi Szövetség bajai tagozata, a VMSZ, a a VMDK, a VMMSZ, a Magyar Polgári Kaszinó képviselete.