„…fia lévén a derék csángó népnek, ismeri, átérzi sokat szenvedett fajtáinak sebeit, fájdalmait.” (Kovács Ferenc)
Forrófalván született 1813-ban. Középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen, teológiai tanulmányait Egerben végezte. Előszőr Pusztinán, majd Klézsén volt plébános. Templomot építtetett Kápotán, rendszeresen publikált a Magyar Nyelvőrben Rokonföldi álnéven, és a moldvai magyarság helyzetével kapcsolatban levelezésben állt a Magyar Tudományos Akadémiával. 73 éves korában betörtek hozzá, halálosan megsebesítették. Bár felismerte támadóit, azokat nem árulta el. Soha nem derült ki, hogy kik gyilkolták meg és miért. A klézsei temető kápolnájában nyugszik.
A megemlékezés délelőtti részében a Csángó Tanács jelenlévő tagjai megvitatták népük sorskérdéseit. Szó esett a csángó zászló igényéről, majd a klézse-budai fiatalokból álló tánccsoport nyitotta meg az ünnepséget. Meghívott hagyományőrző csoportok érkeztek Csík faluból, Diószénből és Pokolpatakról, akik archaikus helyi csángó ének- és táncelőadásaikkal színesítették a napot. Mindhárom település sajátos népviseleti öltözékében jelent meg. A diószéni Csenderes Hagyományőrző Csoport a falura jellemző csupa virágmintás ingben és mellényben, valamint zöld virágos fejkendőben jelent meg, mely tavaszias hangulatot árasztott a fellépés ideje alatt is. A Csíki Hagyományőrző Csoport szép mintás öltözékben szépen szóló énekhanggal színesítette a műsort, míg a pokolpataki Fredeluska Néptáccsoport erőteljes táncaival, hujjogatásaival és egy helyi balladaénekkel nyűgözte le a hallgatóságot.
Előadás után közös imával kezdődött az ebéd, majd a jóízű bográcsos étel elfogyasztásával fejeztük be a megemlékezést. Végül mindenki örömmel ment haza a szép szombati napsütéses őszi időben.