Kultúrest a Milleniumi Templomban
A zalai szervezők az előadást kísérleti jellegű eseményként aposztrofálták, az alkotók azt próbálták érzékeltetni, miként transzformálható a kötöttebb vers dinamikusabb, teret betöltő dallá. Az este során felcsendültek Ady Endre, József Attila, Túrmezei Erzsébet, Képes Géza, Keresztury Dezső, Tóth Árpád, Pék Pál, Radnóti Miklós, Péntek Imre és Szécsi Margit versei, előbb prózai szavalat formájában, majd hangszeres, énekes kísérettel, megzenésítve. Temesvár legékesebb templomi környezetében mindez még emelkedettebbnek hatott. A produkció azonnal szétzúzta a világban uralkodó felszínesség, értékvesztettség érzését, valódi, maradandó, intellektuális, gondolatébresztő élménnyel gazdagította a résztvevőket, akik megrendülten, eufórikus hangulatba kerülve, egy más lelki dimenzóban, átszellemülten próbálták befogadni az impulzusokat. A produkció messze túlmutatott szórakoztató-gyönyörködtető jelentőségén, rejtett formában a klasszikus műveltség – az irodalom és a zene – fontosságát hangsúlyozta. Mai globalizált, egységesítő mindennapjainkban a vers, mint a gondolkodás, az önreflexió és a környezetünkkel kapcsolatos kritikai szemlélet kifejeződésének szimbóluma kiveszőben van, az est ennek súlyos társadalmi hiányára hívta fel a figyelmet az örök és múlhatatlan értékek piedesztálra emelésével. Az előadóművészek lelkesedése, szenvedélye még maradandóbb lelki lenyomatot eredményezett. A Temesvár környéki szórványvidék magyarságának kultúrszövete szakadozik, foszladozik, a közösség erősítése céljából a produkciót Temesvár mellett Újszentesen és Óteleken is előadták a művészek. Az alkalmi együttes tagjai: Kiss Szilvia - versmondó és énekes, Lukács Sándor – gitáros, Hóbor László – billentyűs és Dr. Vigh András – basszus gitáros voltak. Sokunk őszinte örömére szolgálna, ha a zenei formáció továbbra is együttműködve újabb feldolgozásokkal lépne ismételten színpadra.
