Duma András költő előadása
A még élő csángó kultúra színes részét képezi nemzetünknek, amelyről olykor mi magunk is megfeledkezünk, de még a moldvai csángók sincsenek tudatában annak, hogy milyen értékes kulturális kincset rejt évszázados tapasztalatuk, tudásuk, hétköznapi életformájuk. Ezért került sor október 21-én egy kis honismereti bemutatóra Diószénben, melyet Duma András csángó költő tartott a bérelt közösségi házukban.
A csángók évszázados történetét a honfoglalástól napjainkig olykor kegyetlen és megrázó időszakok tarkították. Ennek ellenére még a 21. században is létezik a népcsoport. Nem tudták teljesen asszimilálni, nyomaikat eltüntetni, és közösségeiket teljesen felszámolni. Duma András rávilágított arra, hogy a jelenben a csángók hímzésvilága miben tér el attól, amit őseik varrtak a hétköznapi és ünnepi viseletükre, ugyanakkor szőtteseik geometriai mintáit miért váltotta fel a florális minta.
„A jelen népünk számára nagy veszélyt hordoz. Ha nem ismerjünk múltunkat, ha nem tudjuk, kik vagyunk, akkor a nagyvilágban csak mások rabszolgái leszünk” – ezzel a gondolattal hívta fel Duma András a jelenlévők figyelmét arra, hogy a tudatlan embert könnyű félrevezetni, de aki tudja, hogy ki ő és honnan jött, az közösségét erősiti, és népének kultúráját hordozni és őrizni fogja az utókor számára. Szavait mély csend és eltűnődés követte. Főleg a nyugatra kivándorolt fiatalok iránt érzett féltés váltott ki több hallgatóból szomorú felismerést.
Az előadás után kérdések következtek: Kik a hétfalusi csángók? Mi a csángó szó jelentése? Miért beszélnek másképpen a magyarfalusiak vagy a lábnyikiak?
Az előadás végére mindenki úgy érezhette, hogy egy szelettel többet tudott meg népe kultúrájából, így tudatos őrzője és hordozója lehet Diószén csángó közösségének.
Köszönet Duma András költőnek az érdekes előadásért, néne Genovévának, aki önzetlen módon két adag almásbélessel készült az eseményre, és minden vendégnek, aki eljött a vasárnap délutáni előadásra.
