IV. Guzsalyas Találkozó
A fergeteges forgatag, azaz a zsúfolásig megtelt kultúrházból kiszűrődő zene, éneklés és hujogatás, valamint a levegőt felforrósító és port felverő tánc hűen tükrözte, hogy hogyan mulat a csángó ember.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége nagy izgalommal készült negyedik alkalommal megszervezni a guzsalyas találkozót, amelynek helyszínéül ezúttal Magyarfalut választották. A munkatársak a rendezvényt megelőző héten sürögtek-forogtak, vásároltak, telefonáltak és pakoltak, hogy szombatra minden készen álljon. Szőttesekkel, népviseletbe öltöztetett bábukkal tették otthonossá a kultúrházat, a helyi asszonyok pedig hagyományos csángó galuskát készítettek vendégvárónak.
Szombaton délután öt órától egyre több busz gördült be Magyarfalu utcáira, és a járművekről életvidám, Forrófalváról, Nagypatakról, Dumbravénből, Budáról, Külsőrekecsinből, Csíkból, Diószénből, Klézséről, Lábnyikból, Lujzikalagorból, Trunkról, Pokolpatakról, Somoskáról, Szászkútról, Gyimesfelsőlokról, Tyúkszerből, Újfaluból, Szitásból, Gajdárról, a Konstanca megyei Ojtozról és Bogdánfalváról érkező, hujogató moldvai csángómagyarok szálltak le.
A hangulat az első pillanattól kezdve felfokozott volt, és beigazolódott, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, aki kicsit később érkezett, az már csak a lépcsőn kapott ülőhelyet. Még a kulturális műsor kezdete előtt éneklésbe torkollott a csoportok közti ismerkedés.
Mikor már akkor sem fért volna be más a terembe, ha hivatalos lett volna a rendezvényre, Pogár László, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke megnyitotta a IV. Guzsalyas Találkozót:
„Magyarfalusi csángómagyar ember vagyok, örülök, hogy a szülőfalumban köszönthetem a IV. Guzsalyas Találkozó résztvevőit. Mindannyian jártunk annak idején guzsalyasba vagy más néven fonóba, amelyet az őszi betakarítástól farsang végéig szerveztek. Ez az öregeknek és a fiataloknak a közös munkára szerveződött együttléte a téli időszak közösségi életének legfontosabb összejöveteleit képezte. Hát ennek a rendezvénynek is hasonló a célja, az, hogy minél több hagyományőrző csoport bemutatkozzon, és ezáltal az idősebbek énekeinket és táncainkat áthagyományozzák a fiatalabb generációknak. Nem titkolt szándékunk az sem, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy a különböző településeken élő moldvai csángómagyarok találkozzanak, megosszák egymással örömeiket és bánataikat, ismerkedjenek, barátkozzanak, és ezáltal a csángómagyar kultúrát éltessék, abban erősödjenek meg” – fejtette ki Pogár László MCsMSz-elnök, aki köszönetet mondott a küldötteknek, a tanároknak és a hagyományőrzőknek, akiknek a vezetésével eljöttek a csapatok a rendezvényre.
A zenés-táncos kulturális műsort az idei guzsalyasban a Bogdan Gatu Klára által felkészített magyarfalusi gyerektánccsoport és a Feraru Gabriel Jimmy által irányított furulyacsoport nyitotta meg. Ezt követően az első világháború után Dobrudzsában földet kapó, és ott letelepedő lujzikalagori csángók leszármazottai, a Konstanca megyei ojtozi hagyományőrzők nyűgözték le a közönséget gyakran arcpirító dalszövegeikkel. A forrófalvi és a nagypataki csoport együtt vitte színre tánc- és énekcsokrát Antal János rendezésében. A szitási és az újfalusi csoport szintén közös műsorral készült, először léptek fel MCsMSz-rendezvényen. És hogy a férfi–nő fellépők száma egyensúlyban legyen, a gyimesfelsőloki Gyimesvölgye Férfikórus Antal Tibor vezetésével öblös hangon ejtette ámulatba a hallgatóságot. A csíki asszonyok színvonalas műsorát Varga Emese állította színpadra. A fellépők sorát a helyi Kerek alma, falapi hagyományőrző csoport zárta.
Amint véget értek a produkciók, a közönségnek annyira megjött a kedve a tánchoz, hogy szinte vezényszóra fogózkodtak egymásba, és kezdetét vette a fergeteges mulatság. A szervezők alig tudták kimenekíteni a padokat és asztalokat a terem szélére, hogy a méhekhez hasonlóan rajzó tömegnek ne legyen kicsi a ház és ne rúgja ki az oldalát.
A zenészek – Chiriac Vasile, Ivanciu Iancu-Milea, Csibi Szabolcs, Feraru Gabriel Jimmy, Fehér Mihály, Pista Ioland, Cozma Bițoiu Gheorghe, Katona Eduárd, Melkuhn Róbert, Lőrinczi Zsolt, Bagi Bálint és a gyimesfelsőloki Petőfi-ösztöndíjas Ladányi Ferenc – egész este önfeledten húzták, fújták, ütötték a talpalávalót. Az eszem-iszom és a mulatozás éjszakába nyúlóan tartott. A moldvai csángómagyarok közössége az idei guzsalyasban is érvényt szerzett annak, hogy a nyelv mellett dalában, táncában és hujogatásában él a nemzet.
