Baranta íjász tanfolyam a Feketehegy alatt Nagyszőlősön
30 fő érkezett aznap reggel a Szelíd Lovas Központba, ami kicsit kevesebb, mint az első alkalom létszáma, azonban így mindenkinek jutott íj és nyílvessző is bőven. A többség vagy kezdő íjász, vagy még soha sem íjászkodott, és mindemellett ritkán, vagy egyáltalán nem lovagolt. Még! Ismét tánccal kezdtük, hogy ráhangolódjunk az edzésre és a csapatmunkára, majd bottal, botforgatással és botos ügyességi gyakorlatokkal melegítettük be izmainkat. A bemelegítés mellett ezeknek nagyon fontos szerepe van a további finommozgások előkészítésében.
A gyerekek és a felnőttek külön lőtéren nyilaztak, és más-más feladatokat kaptak. Ismét jól vizsgázott a lovasíjász módszertan a gyalogos oktatásban. Aki e szerint teszi meg az első lövéseket, illetve a kezdetektől a gyors töltéssel való lövést gyakorolja, az néhány sorozat után képes sétálásból, ügyesebbek akár futásból is pontosan lőni.
Viszonylag sok időt töltöttünk a technika finomításával, és az oldás hibáinak javításával. Hiába gyakorlunk nagyon sokat bottal, és nyílvessző nélkül, íjat feszítve, mikor már lőni is kell, nehéz minden korábban begyakoroltra is figyelni. Ezért volt, hogy egymással tükörben dolgozva, párba állva kellett egymás tartás és oldáshibáit észrevenni, jelezni, javítani. Ilyenkor az ellentétes kézzel való lövést is gyakoroljuk, mivel a pár egyik fele fordított alapállásban dolgozik. Bevontuk az okostelefonjainkat is, úgy, hogy fölvettük egymás lövéseit, amit visszanézve láthattuk magunkat kívülről, és észrevehettük a hibáinkat, vagy éppen, ha valamit jól csináltunk.
A kisebbek mindeközben két hintaló hátáról hátrafelé nyilazva bontogatták szárnyaikat. A hideg ellenére senki nem fázott, és nem akarta abbahagyni 3 óra edzés után sem.
A rövid, közös ebéd után fölnyergeltük a lovakat, és csoportbontásban lovasíjászkodtunk, illetve íjászpárbajoztunk. Igaz, hogy a többség csak lépésben, kantáron vezetett lóval, sőt földi kísérettel. Margitics Erik lovas oktató a legkisebbek mellett gyalogolt, hogy még véletlenül se essen le senki, de mindenki lőtt lóhátról. Az élmény hatalmas volt. Ez kell a magyarnak, nem a sok mai butaság. A végén, mikor a 6 óra edzésidő lejárt, még könyörögtek, hogy folytassuk. Így hát mit van mit tenni, folytatjuk legközelebb, december 16-án, aki arra néz, térjen be a Szelíd Lovas Farmra!
