„A vadász ül hosszú méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat” - idézte Vörösmarty Mihály SZÉP ILONKA című versének sorait Szebeni Zsuzsánna Demeter János kiállításán. A Barokk… természetesen címet viselő alkotások a Tanácstorony első emeletén tekinthetőek meg, és a megörökített állatok különleges megvilágításban tárulnak a látogatók elé, akik még barokk zenét is meghallgathatnak a képek alatti feliratra fókuszálva. A modern technika természetesen nemcsak a QR-kódok leolvasásában segít, hanem a képek végleges formába öntésében is – mondta Demeter János, a sepsiszentgyörgyi Vadon Közhasznú Egyesület ügyvezető igazgatója, aki nemcsak lesben áll, hogy elkapja a megfelelő pillanatot, de szerinte a szerencsének ugyanakkora szerepe van a végeredményben.
Az idézet ugyanúgy érvényes lehet a XXV. Nemzetközti Magyar Fotószalon – a Magyar Fotóművészek Világszövetsége 2025-ös díjazott képeire, amelyek a Polgármesteri hivatal, CIT kiállítóterében láthatóak. Amint Magdó István, a Magyar Fotóművészek világszövetség alelnöke elmondta, ezek a képek pályázatra érkeztek, és különböző tematikát jelenítenek meg. Minden évben hangsúlyosak az évfordulók, például a Jókai200, de a szabadon választott tematika is megjelenik. Így igen sok természeti fotó tárul elénk, és az állatvilág egyedeit különleges szögben, megvilágításban, mozgásban elkapni semmivel sem kisebb türelemjáték, mint amikor a vadász lesi áldozatát.
Hogy a sepsiszentgyörgyi fotóművészeknek mennyire kellett lesben állniuk a megfelelő pillanatképért, azt nem kérdeztük meg. Ám a református templomban látható képek, amelyek a Szerelem az évek tükrében tematikus kiállítás részei, sokszor önmagukért beszélnek. A 2025-ös Házasság hetére született alkotások nem korlátozódnak csak egy hétre, érvényesek egész évben, sőt, hosszú évek, évtizedek során is. Akárcsak a bibliai idézet Énekek énekéből, amelyet találóan választott Varró Sándor lelkipásztor a kiállításmegnyitó előtti prédikációhoz:
„Tégy engemet, mint egy pecsétet az te szívedre,
és mint egy bélyeget az te karadon,
mert erős az szeretet mint az halál,
kemény, mint az koporsó az buzgó szerelem,
annak szénei tüzesek, és mint az sebes láng.”(Károli Gáspár fordítása)
Elkapott pillanatok az évek tükrében. Vagy magunkról magunknak, magunkról másoknak is lehetne a címe, alcíme azoknak a képeknek, amelyeket az Ars Hungarica Fesztiválra érkezők tekinthettek és tekinthetnek meg a Német Demokrata Fórum székházában a Tükörterem felé haladva. Egy szervezet (a HÍD Nagyszebeni Magyarok Egyesülete) működésének és egy fesztivál, az Ars Hungarika dokumentált évei.
Sok-sok szereplő, aki mosolyogva fedezte fel egykori önmagát, legyen az gyerek vagy felnőtt, sok-sok élethelyzet, amely nemcsak a húsz év alatti szórakozást mutatta meg, hanem azt a munkát is, amelynek köszönhetően e fotók ma megtekinthetőek. E tárlat a nagyszebeni magyar közösségnek is lenyomata, kicsit annak változását is dokumentálja, de a közösségen kívülieknek – legyenek azok románok vagy éppen szászok – éppen a helybeli magyarság élni és tenni akarását mutatja be.
