Délutáni lakodalomra indultak a résztvevők a dévai magyar házba. Megérkezésünkkor a násznép már sürgött-forgott, készültek a nagy lagzira. Lassan mindenki befutott, attól függően, hogy ki milyen messziről indult. Mikor mind összegyűltünk, el is kezdtük a nagy ünneplést. Bemutatták az ifjú párt, csak amiatt, hogy aki nem találkozott velük az is ismerje meg őket.
Ezután családokba osztottak minket, hogy a felmerülő problémákat közösen tudjuk megoldani. Az első feladat rögtön az volt, hogy próbáljuk meg elrabolni a menyasszonyt. Igyekeztünk csellel, rábeszéléssel, furfangos ötletekkel, de nem tudtuk sehogy megkaparintani. Ennél a próbatételnél mindenki kudarcot vallott, elkezdtük volna hát a vacsorát a tyúkhúslevessel, de mint kiderült még neki sem fogtak az elkészítésének, így nekünk kellett besegítenünk. Nagy versengés indult a családok között a répapucolásban, de mivel kés nem akadt, helyette mindenki csak kanalat kapott. Miután meghámoztuk és megmostuk a zöldségeket akkor derült csak ki nagy csodálkozásunkra, hogy a tyúkok még kint szaladgálnak az udvaron, így azokat is össze kellett szednünk valahogy. Szerencsére a tyúkokat labdák helyettesítették, ha nem így lett volna, talán még most is a tyúkokat hajkurásznánk. Miután az összes labdát labdát felszedtük, hatalmas fogócska kerekedett ki a játékból. Futkározott mindenki az udvaron jobbra-balra, amerre csak értük. A nagy rohangálás után megéheztünk, hát neki is fogtunk a nagy lakmározásnak. Úgy tömte mindenki a hasát, mintha harcolnia kéne az utolsó falatokért, de teljesen felesleges volt a nagy sietség, hiszen volt bőven étel, sok meg is maradt. A vacsora végeztével minden család odaadta a nászajándékot az ifjú párnak, majd a tánc következett.
Sajnos nem rophattuk hajnalig, mert a messziről jövőknek még vissza is kellett érniük, így még sötétedés előtt a násznép hazament. Mindenki nagyon jól érezte magát, és várjuk a következő lakodalmat.
