Nem csak a szórványban
Az édesanyák nyelvtanárok, hiszen rajtuk múlik, milyen választékosan és helyesen beszél majd gyermekük. A helyes beszédfejlődés érdekében elengedhetetlen azonban, hogy már az első hónapokban „anya-nyelven” szóljanak a csecsemőkhöz, hiszen ez alapozza meg későbbi beszédfejlődését, közösségbe való beilleszkedését.
A kisbabával való találkozáskor, az ember – természetéből adódóan – az alábbi módokon reagálhat: széles mosollyal, ami egyből kiül mindenki arcára, valamint selypítve, babás beszéddel, ahogy megszólítja a gyermeket. Ez utóbbit, bármilyen jószándék is vezérel, érdemes elkerülnie mindenkinek, aki nem szeretné, hogy gyermekével szakember foglalkozzon az óvodás évei végén!
A dajkanyelv fontos állomása a gyermekek beszédfejlődésének, azonban, ha a szülő ragaszkodik ehhez, és nem hagyja továbblépni gyermekét egy következő lépcsőfokra, igen káros lehet a későbbiekben. Ha a gyermek beszélni kezd, ahelyett, hogy átvennénk a nyelvezetét, mindig inkább a helyes alakot használjuk a vele való beszédben, így a jó példát látva gyermekünk beszéde is tovább fejlődhet.
A beszédfejlődés legkorábbi szakasza megelőzi a születést is. Az anyaméhben eltöltött hatodik hónaptól a magzat már kapcsolatban van a külvilággal olyan módon, hogy akár meg is különbözteti az ismerős, sokszor hallott hangokat. Ezek elsősorban természetesen az édesanya és az édesapa hangjai, ezért érdemes már ilyen korán elkezdeni beszélni a babához. Ebből kiindulva a születés után sem dőlhetünk hátra kényelmesen, hogy még úgysem beszél gyermekünk. Nagyon sokat tehetünk már az első napoktól, hetektől. Az esti fürdetést követő törölgetés alkalmával sem muszáj a másnapi ebéden gondolkodni, éljünk akkor annak a három percnek. Ha egy éven keresztül minden este megnevezzük a gyermek éppen megtörölgetett testrészeit, mennyivel könnyebben nevezi majd meg a sajátjait, ha eljön az ideje!
Gyermekünk testi-lelki fejlődéséhez elengedhetetlen a vele töltött hasznos idő! Olyan idő, amikor félretéve az egyéb gondokat leülünk mellé a szőnyegre, és kicsit megértjük őket, bekapcsolódunk a játékukba. Ezek azok az órák, melyek közelebb hozzák anyát és gyermekét, amikor érzi a gyermek, hogy az édesanyja nem csak belehelyezi őt bizonyos helyzetekbe (Egyél!, Menjünk!, Nem érek rá, menj most a szobádba!), hanem akár játékos módon csalogatja ki az édesanya gyermekéből a szóbeli megnyilvánulásokat.
Ugyancsak hasznos, ha gyermekünk fejlődését játékos módon kísérjük végig. Erre számtalan lehetőség akad, lehet ez egy fejlesztő játék, mondókázás, éneklés, mesemondás, rajzolás, gyurmázás, festés.
A ritmusos mondókák nem csak a beszéd-, de a mozgásfejlődést is jótékonyan támogatják, a gyermek megtanulhatja ezáltal mi egy-egy periódus, milyen a hangmagassággal játszani, és hogyan lehet nevetést előcsalni a játszópartnerből. A simogató, lovagoltató, csiklandozó játékok nagyban hozzájárulnak a testtudat fejlesztéséhez. A kisbaba az anyaméhből kibújva egy testként gondol saját, és édesanyja testére. A testrészei megnevezése, simogatása segít neki elszakadni ettől a téves gondolattól.
A Baba-Mama Sziget pontosan ezt a játékos fejlesztést hivatott elősegíteni az édesanya és kisgyermek kapcsolatában. Az ölbéli játékok, mondókák elmélyítik a szülő-gyermek kapcsolatot, hiszen egy kisgyermeknek nagy szüksége van szülei szerető karjaira, mert már ebben a korai életszakaszban (is) a szülőket tekinti példának. A különböző kisgyermekes portálokon és a Baba-Mama Sziget honlapjának mondóka-tárában nagyon sok mondókát lehet találni otthoni használatra, azonban aki teheti, menjen el olyan közösségekbe, ahol nem csupán a gyermekével lehet, hanem lehetősége van találkozni más hasonló élethelyzetű és érdeklődésű édesanyákkal is. Ezeket az önfeledt, közös perceket szinte semmi más nem képes előidézni, még az otthoni játszás, mondókázás sem.
A Baba-Mama Sziget szeretettel hív és vár minden édesanyát a Máramarosszigeti Borromeo Szent Károly Plébánia hittantermébe, minden csütörtökön délelőtt 10 órára.
