Az 1848-as forradalom és szabadságharc emléknapja Rimaszombatban
Március 15-én ünneplőbe öltöztünk, s ünneplőbe öltöztettük lelkünket is. A megemlékezés hetében kezdetét vette a jeles napra való felkészülés, az őrsi foglalkozáson felelevenítettük a 171 éve március idusán történteket, az őrsökkel közösen többször menetgyakorlatot tartottunk. Végül eljött a péntek, a városban reggel kokárdát viselő gyermekek, diákok, fiatalok és idősek siettek, kik-ki a maga útján: óvodába, iskolába, munkába.
A Tompa Mihály Református Gimnázium tanulói a Kecskeméti Református Gimnázium diákjaival közösen vettek részt istentiszteleten, majd a városba invitáltam őket egy újfajta várostörténeti sétára: Fedezd fel Rimaszombatot! A munkafüzet leírásokkal, feladatokkal, képekkel és térképpel segíti a város nevezetességeinek önálló felfedezését. Természetesen a kincsvadászat idén sem maradhatott el.
A séta végén utam a Cserkészotthonhoz vezetett, ahol szép számban gyűltek össze kiscserkészeink és cserkészeink a díszmeneteléshez. Az egyenruhák megigazítását követően, dacolva a hideg széllel és az esőbe hajló idővel, átmeneteltünk a Petőfi-házhoz, ahol minden évben cserkészcsapatunk: a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat, a Kerecsen Motoros Egyesülettel rója le tiszteletét a haza hősei előtt.
A Petőfi-házat egykori tulajdonosa után Huszth-háznak is hívják, de a helyiek csak Petőfi-házként emlegetik: 1845 márciusában itt töltött pár éjszakát felvidéki utazásai során Petőfi Sándor. Huszth János volt ekkor Rimaszombat főügyésze, aki szállást biztosított Petőfinek, mivel tisztújítás idején a szállodák zsúfolásig megteltek vendégekkel. Itt tartózkodása alatt érte egyetlen közéleti kitüntetése, amikor táblabírává választották az akkori vármegye épületében. Petőfi Sándor nevezetes rimaszombati tartózkodásának emlékére Győry Dezső író édesanyja, Győry Ida 1939-ben megjelölte a házat egy emléktáblával, amely ma is látható.
A költő szobrának a Tompa téren való felállítását megelőzően, melyre 2004. május 29-én került sor, a rimaszombati magyarság a Petőfi-ház előtt tartotta meg minden évben az 1848-as szabadságharc és forradalomra való megemlékezést. Manapság a háznál való tiszteletadás a hősök emléke előtt nem képezi a hivatalos ünnepség részét, ugyanakkor a cserkészek minden évben hagyományosan a Cserkészotthontól elindulva útba ejtik a Petőfi-házat, s koszorúkkal róják le tiszteletüket.
Az idei évben Tóth Zoltán a Kerecsen Motoros Egyesülettől szólt az egybegyűltekhez. Majd Pataky András szavalta el Tóth Zoltán: A kis huszár című versét.
A kis huszár
Minden szóban rejtőzik egy üzenet,
neked vajon mit jelent a hazaszeretet?
A huszár lelkéből ébredő tavaszi szeleket?
Ami szabadságról mesél, hogy soha ne feledd?
Soha ne feledd! Azt ki úgy szerette a honát,
hogy gyermekére adta a katona ruhát.
Sírt az Isten is mikor az Anya búcsúzott
A tornácon útravalónak a fiának ennyit szólt.
Szeresd a hazád, ahogy én szeretlek téged,
fiam ne feledd most a hont, s a családod véded.
A jövőért adlak ezért a halál ellen szívszakadva hadba,
hogy te légy, ki a nemzetünknek szabadságát adja.
Mert hitványak között, a leghitványabb,
aki a szabadságát a gyűlölettől elbújva várja.
Nem harag, hanem a hazáért az önzetlen szeretet,
ami a csatában férfivá neveli a serdülő gyereket.
Ő, nem sajnálta nemzetének adni ifjú életét,
az áldozatáért emelte az Isten oda, ahol örökké él.
Mert az elnyomó győzelme sosem lesz igazság,
újra születnek azok, kiket harcba hív a szabadság.
Ezért ül a forradalom lőporán a rettegő zsarnokság,
mert minden Tavasszal életre kel a szabadság.
Ilyenkor rázza álmából az élőt a túlvilágról a holt,
érezze, hogy a hősökből a vér lassan visszafolyt.
Ma ez csordogál az erekben és ébreszti a szabadságot,
ezért nem tűrhette sosem a magyar éltében a láncot.
Égkő szavai, ahogy vesztesen is megmaradt a büszkeség,
ahogy kimondta: Én meghalok, de a szabadság tovább él!
A koszorúzást követően díszmenetben, hangosan énekelve vonultunk át a Tompa térre, ahol a hivatalos megemlékezésre gyülekeztünk, mely a Csemadok Rimaszombati Alapszervezetének köszönhetően valósult meg.
